Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
770 DR. TR1KÁL JÓZSEF. Az abszolút bölcselet kiváló képviselője Hegel. Vele és módszerével foglalkozik a harmadik előadás. Hegel túlzottan észelvű és mindazt valótlannak és állhatatlannak tartja, ami csak érzéki tapasztalati és nem fogalmi bizonyossággal bir. Másrészt ő a tagadás logikájának a, megalapítója. Ha a fogalmak — mondja Hegel — egymást kizárják, akkor azok egymást tagadják. De ép azért, mert egymást tagadják, egyúttal egymást vonzzák, előhívják. Ha pedig az állítás és tagadás által mozgásba jönnek, akkor a legmagasabb eszméig, az abszolúthoz felvezetnek. Hegel azt hitte, hogy ez a dialektikai fogalmi játék csakugyan az örök, az oszthatatlan és szükségképes igazság birtokába juttatta. De egy igen fontos körülményre nem gondolt. Az ő abszolútja csakis úgy jött létre, hogy a világot elvonások révén szétmorzsolta úgy, hogy ezek a részek bár az egységnek a részei, a tökéletesnek elemei, mégis a teljes tökéletessel, az abszolúttal szemben tökéletlenek. Ha pedig a részek tökéletlenek, hogy lehet az abszolút tökéletes ? Ha pedig tökéletesek a részek, hogy lehet, akkor tökéletlenség, rossz és bűn a világon ? Az abszolút bölcselkedés tehát pusztán ragyogó, misztikus gondolkodásból összeszövődő föltevés. Ellentéte a sok- elvűség, vagyis az a szemlélet, hogy a valóság nem összefüggő zárt rendszer, hanem egymástól független valóságok foglalata. James a negyedik előadásban Fechnerrel foglalkozik és ugyanezt a témát máskép világítja meg. A minden egyéniséget felszívó föltétien bölcselettel szemben feltárja a valóság eleven és gazdag világát. Már Fechner szemében is a világ eleven és tudatos s ez a tudatosság nála a testeknek arányában nő. A föld tudata — mondja — felsőbbrangú az ember tudatánál ; a különböző szellemi lények tudatossága pedig hierarchikus rendben szemlélhető. Isten maga pedig mindennek, ami csak létezik, tudatosságát magában foglalja. James szerint ez a bölcselet Hegelével szemben előnyben van, mert nemcsak Istennel, hanem más közbeeső tudatos élettel is foglalkozik és rámutat arra is, hogy a tudatos lények szabadon egyesülhetnek és szétválhatnak, részei lehetnek egy egyetemesebb tudatos létnek anélkül, hogy önállóságukat elveszítenék.
