Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
766 DR. TRIKÁL JÓZSEF. sokra becsüli. Többre tartja, mint az értelem fáradságos működését, az elmélyedő gondolkodás következtetéseit. Tagadja Kanttal az Isten létét bizonyító érvek föltétien erejét és ugyanakkor felmagasztalja az olyan zavaros vizekből fel- bugyogó misztikus látások értékét. A keresztény misztikának joga van az átélés tárgyi igazságát hangsúlyozni, mert vallja úgy az értelemnek megismerőképességét, mint Isten természetfölötti működésének lehetőségét és mind a kettőben az igazság szerzésének forrását ismeri föl. De James ismeret- elmélete csak nagyon alanyias értékekhez visz, misztikája pedig lapos, tehát sem az egyiknek, sem a másiknak nincs joga a föltétien és tárgyias igazsághoz. Mivel azonban James is látja, hogy a cselekvésnek lendítő ereje az igazság, azért érzi, hogy valamelyiket a kettő közül mégis föl kell díszítenie a tárgyi igazság jellegével és íme, a belső átéléseket magasztalja föl. Ezek ugyanis tudatalatti világból fakadnak, amelynek magja maga Isten, tehát isteni tekintéllyel és erővel birnak. A metafizikai igazságoknak tehát közvetlenül Isten a forrása és az összes vallásos igazságok az Ő érintéséből, erejéből nyernek tárgyi alapot és bizonyosságot. De mikor megint erre a meggyőződésre jut, akkor látja, hogy sokan épúgy elvetik az átélés tanúbizonyságait, mint az értelem- •nek okfejtéseit. Hogy lehet ez ? James könnyen túlteszi magát e nehézségeken és azt mondja, az átélések csak azokra nézve tárgyi jellegűek, akik átélnek; másoknak ellenben joguk van azok erejében kételkedni. Ez azonban szomorú eredmény, mert most már a vallási és metafizikai igazságok egyaránt elvesztették szilárd alapjukat. Sem az észben, sem a szívben nincs szilárd talajuk és a kételkedésnek tág tere nyílik. Más szóval : mikor látszólag legközelebb jutottunk Istenhez, akkor legtávolabb estünk el tőle. Ha ez a tény igaz, James a legszebb önvallomással és szónoklattal sem képes a lelket Istenhez közelebb hozni. Az átélések mámorából szőtt himes fátyolt az anyagias kéz lerántja a vallásos átélő fejéről és többé nem lát mást, nem ragad meg mást, mint az érzékeinek körébe eső természetet és annak erejét. Nincs tehát más hátra, mint visszavonulást fújni, vagy
