Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
764 I)R. TRIKÁL JÓZSEF. A tudatalatti világ, James magyarázása értelmében, határos a csodálatossal, a talányszerűséggel, aminek a tudományban nincs helye. A vallástudomány és a helyes misztika sem szorul reá, mert Isten természetfölötti működését, kegyelmes leereszkedését, a megtérést, az átélést, az elragadtatást pantheizmus nélkül is megmagyarázhatjuk és jobban megérthetjük, mint James alapján. A pantheizmusban ugyanis megszűnik az egyéni akarat, a személyes öntudat, a kész- akaratos törekvés és cselekmény, ami pedig mind a tökéletes ember fogalmához tartozik. James pantheizmusában továbbá egymás mellé kerül vallásos ihlet és ópiumos álom ; látomások és alkoholmámor ; megtérés és hipnotikus szuggeszció és a kétféle jelenségeket úgy összekapcsolja, hogy közeli a vád, hogy Jamesnél Isten maga esik szívgörcsökbe, őrületekbe és más pathologikus helyzetbe.1 Ne csodálkozzunk most már azon, ha James a vallásos élet minden jelenségét eltorzítja ; vagy ha az egyik pillanatban feldicséri azt, amit a másodikban lekicsinyel. Ö maga jól látja a vallásos lélek boldogságát, az emberi nyugtalanságok elsimulását, a lélek vágyainak beteljesedését. Látja a lemondás, a szegénység, a hősiesség magasztos példáját, Isten lelkének a vallásos lélekhez való közelségét, mégis, mikor a szentség értékét elemezi, szinte fellázítja lelkiismeretünket. Mi ugyanis nála a vallásos élet értékének fokjelzője ? Az emberi igények érvényesülése. És mitől függnek az igények ? Bizony- nyal a fejlődéstől. Szóval a vallás nem természetfölötti, hanem természetes tény, amelynek célja az emberi haladás előmozdítása. A vallás élettana az ember élettanából fakad ! Nem emel ki a természet határai fölé, hanem arra irányul, hogy a természetben hivatásunkat becsületesen betöltsük. James logikusan gondolkodik. Hiszen nála Isten sem természetfölötti lény, hanem a világnak egyik alkotórésze. És ha az én legbensőbb valóm maga Isten, akkor magam, illetve Isten fölé csak nem emelkedhetem ! Az ember maga tehát ép úgy természetfölötti, mint természeti lény, hisz a 1 Esser, Mausbach : Religion, Christenthum, Kirche. I. 352. o.
