Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
WILLIAM JAMES BÖLCSELETÉ. 763 benne van. »A véges Én egyesül a föltétien Énnel, mert az azonos Istennel és azonos a világlélekkel.« Tárgyalásom ban James művének egyes részeit átugor- tam, hogy egy vonalban levezessem, mi is az a James-féle tudatalatti ? A lélektani mezőről átngortunk a metafizikaira s innen a legsajátosabb pantheizmusba. Most már látjuk, mi ez a James-féle tudatalatti lelki világ ? Az »én« felső rétege képezi az egyéni tudat vonalát. Alatta van a tudatvilágnak éjbe, sötétbe merülő világa. És ennek is a mélyén »szunyókál« (Eckhardt misztikus szavaival élve) Isten, aki minden, aki mindenben benn van ; és akiben szintén minden benn van. Ha James főtételét művének elején így állítja föl, akkor sokkal természetesebben gördülnek le következtetései. Mert így egyszerre mindent látunk. Látjuk, mi a kegyelem kitörése ? mi a misztikus látása és átélése ? mi a megtérés ? mi a boldog együttélés és összhang Istennel ? mi az isteni sugallat ? mi az elragadtatás ? Mindezek Istennek bennem létrehozott hatásai. Kár Jamesnek fiziológiai vagy ismeretelméleti magyarázatokat adni. A pantheizmus látszatra a legegyszerűbb szemlélet. Isten minden és minden Isten. Ezzel valóban mindent ki lehet magyarázni. Méltán mondotta Leuba a pszichológusok VI. nemzetközi kongresszusán,1 hogy »a nagy amerikai pszichológus elvakíttatta magát a vágytól, hogy egy új világot fedezzen fel«. Boutroux pedig James vallásbölcseletéről nyíltan kimondotta, hogy ez a különös hit a fantáziának vagy pedig bizonyos értelmi és erkölcsi temperamentumnak terméke.2 Ezen a ponton a tudós lemond a kutatónak tudományáról és egyszerűen látóvá válik. Itt nem lehet vitatkozni az élmények minőségéről, itt csak hiszünk. Ha pedig bírálatba bocsátkozunk, a pantheizmus ellen kell pörbe szállnunk. Mi ezt nem tesszük, már csak azért sem, mert James későbbi művében, a Pluralizmusban, — mint látni fogjuk — önmaga ellen foglal állást, mikor Istent megint véges lényének, nagy embernek tartja. 1 VI. Congrés ... p. 133. 0. 2 Revue de Met. et de Morale. Paris, 1908. 12. 49*
