Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
762 DR. TRIKÁL JÓZSEF. gyakorlatilag ki lehetett mutatni. Azoknak is nagy részük hipnotizálható személyekből, vagy hisztériás betegekből áll.« És James mégis a beteges emberek bomlott lelki világával azonosítja a vallásos élet legfontosabb megnyilvánulását. Ezekből a beteges, kulisszamögötti történésekből származtatja a vallás legfinomabb jelenségeit. Igaz, hogy James e titokzatos külön lelki világ kialakulása számára Istennek is ad helyet, mintha itt nyilvánulna meg az ő kegyelmének ereje ; de ezt nem a tudós, hanem a hívő számára mondja és a tudós előtt a természetfölöttit egészen természetes ruhába öltözteti. »A lélektan és a vallásos tapasztalat oly erőkkel számolnak, amelyek a tudatos Én határain kívül esnek és az Én életének megváltást hoznak. De a lélektan ezeket az erőket tudatalattiaknak minősíti, hatásaikat pedig bizonyos idegfolyamatoknak tulajdonítja és vallja, hogy azok az emberi határokat nem lépik túl. A keresztény' theológia ellenben azt hangsúlyozza, hogy ezek az istenségnek közvetetten, természetfölötti hatásai.« Nemde világos, hogy James itt Isten legmagasabb kegyelemműködését bizonyos tudatalatti idegfolyamatokból származtatja ? És vájjon ez nem orvostani materializmus-e ? Ezekből az idegfolyamatokból serkennek föl tehát a létek sajátos érzései, a nyugtalanság, a vágy egy szebb és tökéletesebb étet után. Innen ered a belátás, hogy bennünk valami nincs rendben ; hogy a jelenlegi állapot tökéletlen és azért fölfelé kell törekednie. Ez a fölfelé törekvés csalja ki belőle a gondolatot, hogy ő egy magasabb renddel kapcsolatban van és hogy ennek a magasabb rendnek magját önmagában bírja. Ez a belátás pedig rávezeti őt arra is, hogy ez a tökéletesebb kívüle a világegyetemben is működik és hogy ő hozzá menekülhet mindannyiszor, ha alsóbb lénye hajótörést szenvedett. És mindezekután maga James felveti a kérdést : van-e tárgyi valósága e tapasztalatoknak ? Létezik-e az a magasabb (Höhere) valóban ? James azt feleli : létezik az a tudatalattiban, sőt maga a tudatalatti, az a »tökéletesebb«. Igaz, hogy az átélő úgyT érzi, mintha kívülről vezetné őt az isteni gondviselés, de az csak látszat, mert az a föltétlen
