Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
756 DR. TRIKÁL JÓZSEF. arra, hogy Isten eszméjét a világból és önmagunkból életre- keltsük. Igaza van Leibnitznek, hogy a szellem, jobban mondva az emberi természet olyan, mint a márvány, melyben az erek preformálják a szobor alakját. Lelki életünk berendezése, fogékony képességeink, feltörő vágyaink mint érzékeny, eleven szervek lesik el a nekik való hatásokat és kikövetkeztetik a hatásoknak okait, titkos szerzőit. War nicht das Auge sonnenhaft, Wie könnten wir das Licht erblicken ? Lag nicht in uns des Gottes eigne Kraft, Wie könnt’ uns Göttliches entzücken ? (Goethe.) Valóban isteni fény van bennünk és ez isteni fény világánál látjuk, érezzük Isten hatásait. In lumine tuo videmus lumen tuum. De ez a fény nemcsak az érzelemnek, nem is pusztán az akaratnak vagy az észnek boldog tulajdona. Ez az egész emberi természetet átragyogja, finomsággal, ihlettel, érzékenységgel tölti el. Ez a fény maga az eszes emberi természet ! Hatása alatt minden készségünk átlelkesül, átnemesedik, világfölényessé válik. Az atomisztikus lélektan ellen küzdő James a hit eredetének felderítésénél atomistává válik. S miért ? Mert az értelem megismerőképességét, föltétien igazságait kétségbevonta és amit elvett az értelemtől, t. i. a biztosságot, a föl- tétlen meggyőződést, azt az átélés, a hit érzelmének körébe utalta. Az ész következtetései nem lépik túl a tapasztalati világot, de a hívő átélései közlekednek a magasabb világgal ! Az ész korlátolt, a szív korlátlan. Az ész megismerő ereje a tapasztalaton túl tárgytalan ; az érzelemé tárgyilagos. Inie az eszes emberi természetnek kettéhasítása. Nem úgy csinált-e James is, mint Kant ? Nem utalta-e át ő is a metafizikai világ megismerését ép úgy a gyakorlati ész körébe, mint Kant ? »A hit akarásának« folytatása a vallásos tapasztalatok külön félesége. Az elsőben szólt a hit jogosultságáról, az utóbbiban a vallásos életnek festői képét és értékelméletét adta.
