Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
WILLIAM JAMES BÖLCSELETÉ. 757 Ismerjük az egyes fejezetek tartalmát. Örvendünk, hogy az első fejezetben a nyers és durva orvosi materializmus ellen állást foglal. Valóban pusztán a szervi élet beteges elváltozásaiból nem lehet oly magasfokú erkölcsi és szellemi értékeket levezetni, mint a materialisták vezetik. Ma már a bölcselők az ellenkező irányban is érdeklődnek. Nem azt nézik, hogyan hat a test a lélekre, hanem miként hat a lélek a testre. »Minden test — mondja Plato — amelynek mozgása kívülről ered, lélektelen. Némelyik azonban önmagának belső rúgója, az lélektermészetű, vagyis az maga a lélek.’< Azok a mozgások, amelyek a szerves világban észlelhetők, benső mozgások, lélektermészetűek. Mindenben van lelkesség, de a szellemi természetű lélek mégis az emberi testben bontakozik ki. És ha ez a lélek rendkívüli, akkor nemcsak ellágyítja, de fölötte érzékennyé is teszi a testet a belső és a külső hatásokra. Was ist der Mensch ? kérdezi Novalis. Ein vollkommener Trope des Geistes ! Valóban az ember a szellemnek képes kifejezése és nem a szellem a mása az anyagnak. A szellem maga ölt testi arcot s nem az anyag finomul el szellemmé. A gondolatok, az érzelmek a szellemnek rendkívüli kifejezései, megnyilvánulásai. Tehát ne azt nézzük, milyen testben feslik ki az élet, hanem azt, mit érnek, »mik a súlyuk« a lélek műveinek. Mikép hat, mit művel az a külső világban. Mert az utókor számára mi marad meg a testből ? Semmi ! Csak a szellem ereje él a történelemben és az életben. De az a gazdag erkölcsi és szellemi világ, amely a szent, a misztikus leikéből kisugárzik, sokszor egjT áldott pillanatnak, az élet benső megújhodásának édes gyümölcse. Hogyan jön létre az a szellemi és erkölcsi átalakulás, amely a megtérés nyomában jár ? Mily benyomások, lelki gerjedelmek előzik meg az újjászületést a sötétségből a fénybe ? Mindennek van elégséges oka, a megtérést is elégséges okkal kell megmagyarázni. Mi a megtérést Isten különös kegyelmének tulajdonít1 Symposion, XXIV.
