Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
AZ ÁLLAG ÉS SZEMÉLY MIBENLÉTÉBŐL. 45 folyását több véges állagra is kiterjessze és azokat magáévá tegye.1 A kinyilatkoztatás továbbá azt tanítja, hogy az Istenben egy állag és három személy van, vagyis, hogy az Istenben hárman vannak, akiknek számra nézve azonos állaguk vagy természetük van. E titokra való tekintettel a személylétet így is szokták körülírni: Személyen olyan értelmes állagot értünk, amely egyedi konkrét és teljes állag, nem része vagy mintegy része (mintegy eszköze) egy másiknak, s nem azonos többekkel, akik egymástól dologilag különböznek (amint ez utóbbi eset a Szentháromságban tényleg megvan). Az isteni lényeg vagy természet ily felfogás mellett azért nem volna személy vagy alany, mert dologilag azonos az Atyával, Fiúval és a Szentlélekkel, akik egymástól dologilag különböznek. Nem szükséges azonban, hogy az alanylétnek eddig megállapított fogalmi jegyein, amelyek az önbirásban foglalhatók össze, változtassunk, vagy azokhoz valamit hozzáadjunk. Az isteni állag t. i. épen azért, mert többekhez tartozik, akik egymástól dologilag különböznek, nem bírhatja önmagát, vagyis nem alany azért, mert nem bírja önmagát. Ha ugyanis bírná önmagát, akkor az alanyiét, az önbirás is az Istenben ép úgy csak egy volna, mint az állag, amely magát bírja, amely a magáé. Már pedig a kinyilatkoztatás szerint az Istenben három egymástól dologilag különböző önbirás, alanyiét van, vagyis az isteni természetet hárman bírják, akik egymástól dologilag különböznek. Az alanynak, mint önmagát biró teljes konkrét állagnak eddig kifejtett fogalmi jegyei tehát az isteni személyekről is állanak. Az isteni állag magában, mint állag, az Atyától, Fiútól és Szentiélektől elvontan tekintve, nem alany, mert nem bírja önmagát, hanem bírja az Atya, Fiú és Szentlélek. Amennyiben pedig az isteni állag önmagát bírja, csakugyan személy is ; mert önbirásában csak úgy tekinthetjük, ha nem vonatkoztatjuk el az isteni személyektől, sőt az állagot egyenesen a szemétekben tekintjük, amelyektől dologilag 1 S. Theol. 3., 3., 7.
