Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
44 DR. WERDEKICH ENDRE. egységes és teljes állaglétre törekszenek, dacára annak, hogy egységes életelv alatt vannak. Amikor pedig a sejt azt a bizonyos nagyságot eléri, a sejtfeleknek már eredeti természetében rejlő törekvésnek mi sem áll útjában, s így előáll, minden további valóság nélkül, az egységes és teljes természet, az új alany. Ilyen összefüggésre egyrészt, másrészt pedig széjjelhúzó törekvésre épen az alsó szervezeteknél igen klasz- szikus példát szolgáltatnak az ú. n. bimbózás által szaporodó szervezetek, ahol az új szervezetek az anyasejttel akárhányszor elég szoros összefüggésben maradnak. Az összefüggés gyakran oly nagy, hogy az egyik állatra gyakorolt inger érzést kelt a többiben is, s az egyiknek adott táplálék a többit is táplálja, úgyannyira, hogy bajos eldönteni, vájjon az egész telep nem egy szervezet-e, csak a részeknek sajátságos széjjelhúzó törekvésével, avagy több egyedből áll-e, amelyek egymással szorosan összefüggnek. Épen nem különös dolog tehát azt állítani, hogy a fentebb említett egysejtű szervezeteknek két fele már eredetileg is, egész természeténél fogva, külön egységes természetlétre van meghatározva, aminek útjában csakis az áll, hogy a sejt még nem érte el azt a bizonyos, meghatározott nagyságot. A természet megfigyelése bizonyára más adatokat is szolgáltat, amelyek ezen magában véve szinte megközelíthetetlen kérdésnek tisztázásához az alanyiét valóságát illetőleg nagyban hozzájárulnak. Azt gondoljuk tehát, hogy a természetben végbemenő folyamatok inkább arra a véleményre jogosítanak fel, hogy az alanyiét nem külön valóság. Annál is inkább, mivel a kérdést apriorikus vagy hittudományi érvekkel egyáltalában nem lehet eldönteni ; ámbár ez utóbbi téren is az alanyiét külön valóságát tagadó véleményt nagyban ajánlja azon egyszerűség, amellyel az unió hypostaticá-t magyarázza. Az alanylétet a mondottak alapján dologilag azonosnak tartjuk az ő konkrét természetével, oly értelemben, hogy az alanyiét maga a konkrét egyedi teljes állag abból a szempontból tekintve, hogy bírja önmagát. Az isteni személy végtelen hatalmából kifolyólag nem lehetetlen, hogy valamely isteni személy az ő felvevő be
