Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Kele István: Az analytikus és synthetikus módszer ismeretelméleti szempontból
548 DR. KELE ISTVÁN. mészet és a dolgok lényegének, végső okainak kutatása, ki- fiirkészése a tapasztalatnak, az emberi ismeret birodalmának határait túlhaladja. Térjünk most át a königsbergi bölcselő ismeretelméletére s vegyük vizsgálat alá annak főbb tételeit. Az ismeretelmélet sokat vitatott kérdése ebben foglalható össze röviden : Van-e a tárgyakról ismeretünk a priori, vagyis a tiszta észből ? A rationalismus szerint, amint láttuk, pusztán gondolkozás útján absolut ismeretére jutunk a dolgoknak, ami az érzékek által nem lehetséges. Az empirismus ezt tagadja és azt mondja : A tárgyakról csupán érzéklés által szerzünk ismeretet, ami által meg van mondva, hogy semmiféle absolut ismeretünk nincs. Kant mindkét elméletből elfogad valamit s a kettőt egy új elméletben egyesíti. Hume nézetével szemben a rationalismus régi dogmáját állítja fel : A tárgyakról a piori van ismeretünk. A dolgok ismeretét csak mint jelenségekét (phaenomena) fogadja el, nem amint azok magukban vannak (Ding an sich). A phaenomenalismus és rationalismus ilyetén összekapcsolása a tulajdonképeni jellegzetes vonása a Kantféle ismeretelméletnek. Hume szerint, amint fentebb láttuk, a tényekről általános és szükségképeni tételeink, Ítéleteink nincsenek. Az okság törvénye is csak feltételesen, vélelmezés alapján általános érvényű. Ez semmikép sem állja ki Kant kritikáját. Az ő felfogása szerint ez merő skepticismus. Ha u. i. igaza volna Humenek, akkor tulajdonképeni tudás nincs, mert hisz ennek épen az általánosság és szükségképeniség a sajátja. Kantot az empirismus elvei ki nem elégíthették, azon töprengett tehát, lehetséges-e természettudomány és metafizika. Ezért öntudati körébe mélyedéit és azt tapasztalta, hogy vannak eszméi és képzetei, melyek a puszta tapasztalatra nem vezethetők vissza és mivel a tapasztalattól teljesen függetlenek, következtette, hogy azok az észnek tapasztalatot megelőző (a priori) formái, minősültségei. Idő
