Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Kele István: Az analytikus és synthetikus módszer ismeretelméleti szempontból
AZ ANAL. ÉS SYNTHETIKÜS MÓDSZER ISMERETELMÉLETI SZEMPOXTBÓL. 547 figyelések alapján várom, hogy a test a következő időpontban hasonló sebességgel s ugyanazon irányban épen oly nagy utat tesz meg. De ez a várakozás hem rejt magában valami gondolatbeli szükségképeniséget, mint egy mathe- mátikai tétel. Elgondolhatom, hogy a mozgás, legyen az hirtelen vagy lassan lefolyó, magától megszűnik vagy egy tetszésszerinti irányba átcsap. Az eddigi tapasztalat a tehetetlenség fizikai törvénye mellett szól. De nem logikai szükség- szerűség, hogy a jövőnek a múlthoz hasonlítania kell. Egyáltalában nincsenek dolgok, — úgymond Hume — melyeknek nem léte el nem gondolható vagy logikailag lehetséges ne volna. Valamennyi test nem léte, valamennyi természeti törvén)- érvénytelen volta elgondolható, mert magának a világnak nem léte is elképzelhető. A mondottakból már világosan következik, hogy a tapasztalati tudományokban nincsenek általános és szükség- képeni igazságok. Csak feltételes, vélelmezett, általános tételek vannak. Mindenikhez magától érthetőleg oda kell gondolni, föltéve, hogy s amennyiben a jövő tapasztalat igazolja. A mathematika tételei azonban feltétlenül általánosak és sziikségképeniek. Hogy a háromszög szögeinek összege 180°, semmikép meg nem dönthető. Hume ismeretelmélete tehát tulajdonképen skepticismus. Az okság törvénye ugyanis tisztán az alanyi megszokás származéka, nem föltétien érvényű. Ámde minden ismeretünk, mely valamely tényleges, valóságos dologra vonatkozik, ezen az oksági elven sarkallik, következésképen ingataggá kell válnia minden a valóra vonatkozó ismeretünknek és annak igazságáról és valódiságáról lehetetlen bizonyosságot szereznünk. Látjuk tehát az eddigi fejtegetések alapján, hogy az újkori bölcselet két ellenkező álláspontból indul ki. Cartesius a belvilág szemléletére szorítkozik s az öntudat nyilatkozatában találja minden ismeret, igazság próbakövét, ismérvét. Hume szerint a tapasztalat egyedüli tere az emberi elme tevékenységének. A metafizika képtelenség, mert a tér-
