Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Kele István: Az analytikus és synthetikus módszer ismeretelméleti szempontból
546 DR. KELE ISTVÁN'. ez tévedés. Az okság törvényével következtetni, bizonyítani valamit egészen más, mint az ellenmondás logikai törvényével. Az ok és okozat viszonya ugyanis nem logikai, tisztán gondolkozás útján felfogható valami. Hume szerint az ok és okozat fizikai és lélektani tüneményekben jelentkezik, melyek időbeli, állandó egymásutánban következnek. Az időbeli egymásutánt érzékeljük csupán, a jelenségek belső kapcsolata, a szükségképeniség, mely azokat összeköti, nem tárgya a megfigyelésnek, a külső tapasztalatnak. ÉszrevesZem, bogy egy bizonyos eseményt egy másik követ s a két esemény egymásutánját, kapcsolódását, mint valószínűt a jövőre nézve is várom. Ez az okság törvényének felfogásában az első lépés. Ámde nem minden érzékelt egymásután jogosít fel, hogy annak visszatérését várjuk. Miért ? Mert az egymásután esetleges bekövetkezése még jövendő, tehát nem esik a tapasztalat körébe. Ennélfogva általános oksági elvről szó sem lehet, legfeljebb csak arról, hogy ismételt tapasztalatok, megszokás folytán bizonyos dolgoknak, eseményeknek a jövőben ismétlődhető egymásutánját várom, vagy amint Hume kifejezi : hiszem.1 Magától érthető, hogy ily felfogás mellett az okság elve sem nem szilárd, sem nem tárgyilagos, sem nem általános érvényű. Tisztán csak az érzék alá eső világnak már ismételten tapasztalt jelenségeire vonatkozik. Hume nézete szerint az ok fogalmából semmiféle logikai következtetéssel ki nem hámozhatom az okozatot. Lássuk csak a legegyszerűbb példát : Egy tesnek ezen jelen időpontban való mozgása oka a hasonló mozgásnak a legközelebbi időpontban. De semmiféle logikai okoskodással nem tudom az utóbbit az előbbiből kihozni. Ebből a tételből : Ez a test ebben a másodpercben ilyen sebességgel és ebben az irányban mozog, logikailag egyáltalán nem következik, mi fog történni a második másodpercben. Az eddigi meg1 Hume : Vizsgálódás az emberi értelemről. Ford. Alexander Bernát.
