Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Kele István: Az analytikus és synthetikus módszer ismeretelméleti szempontból

AZ ANAL, ÉS STNTHETIKUS MÓDSZER ISMERETELMÉLETI SZEMPONTBÓL. 545

van bizonyítva. Ezt tagadja Locke. Lehet u. i. valami az értelem előtt világos és ellenmondás nélküli, de még ebből nem következik, hogy valóban létezik. Képzelhetek : aranyhegyet is. Nincs benne semmi metafizikai lehetetlenség, de azért nem következés, hogy valóban létezik is.

A természet- és lélektan fogalmainak, ismereteinek tárgyi értéke épen azon alapul, hogy szemléletemben tények és azok kapcsolata adva vannak. A mathematika a bevégzett- ség jellegét viseli magán, míg a tárgyi tudományok fogalmai,, ismeretei a folytonos megfigyelés által tovább fejlődnek, tökéletesbülnek. Pl. valamely tárgynak vagy jelenségnek csak bizonyos tulajdonságait ismerem, de további megfigyelés útján újabb sajátságait ismerhetem meg. A mathematika ellenben határozott, bevégzett. Olyan önmagába visszatérő görbe vonal, melyben a sugarak nem egészen egyenlők, nem kör. Olyan vonal, mely a kört több ponton érinti, nem érintő.

Megismerhetjük-e a dolgokat úgy, amint vannak ? Locke azt állítja, hogy az érzékek által megvizsgálható’ testekről tiszta, de nem egyenlő értékű alanyi eszméink vannak. A külső világról való eszméink, az eredeti minőségek hasonlók a tárgy való tulajdonságaihoz, de az átvitt minőségeknek semmiféle hasonlatosságuk sincs. Az eredeti minőségek az érzékletnek változatlan, az átvitt minőségek annak változó feltételei.

Továbbá Locke szerint az egyszerű eszmék nem képzeletünk szüleményei, hanem a külső világ behatásának szabályos eredményei. A szerkesztett eszmék pedig az egyszerű eszmék összetételei, tehát minden ismeretünk csak viszonyos. Öntudatunk körét túllépni nem lehet.

Hume az érzékelvűség gondolatát elfogadta és tovább fejtegette. Az emberi értelemről való vizsgálatában legfontosabb az ok és okozatról szóló pont. Az okság törvénye a rationalismus főtámaszpontja. Csakhogy nem jól értelmezi azt, mert az okból akarja levezetni az okozatot. Nála, értem a rationalismust, az ok és okozat viszonya ugyanaz, mint az alapé és folyományé, sequi-causari. Hume kimutatja, hogy