Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Kele István: Az analytikus és synthetikus módszer ismeretelméleti szempontból
AZ ANAL. ÉS SYNTHETIKÜS MÓDSZER ISMERETELMÉLETI SZEMPONTBÓL. 539 Ez célunk elérésére elegendő is. Nem szükséges ugyanis valamely szellemi irányzat taglalásához, hogy minden hivének, követőjének, aki ahhoz valamit adott, felfogását ismertessük. Elég egy-egy nagy szellemnek tanát ismertetni, aki abban az irányban kitűnt s akinek nevéhez fűződik az egésznek rendszerbe foglalása. Hisz amint a bölcselettörténet annalesei mutatják, a különböző szellemek eszméi, nézetei között akárhányszor meglepő kapcsolat található. Ez a kapcsolat, kölcsönös függés, mely a bölcselők kisebb-nagjmbb csoportjának közös vonásaiban tűnik elénk, hozta létre az iskolákat, a gondolkozó elmék családjait. Mi mindnyájan bizonyos tekintetben kortársainktól és elődeinktől függünk. Még a legfényesebb és legbüszkébb elmék is, kik kézzel-lábbal harcolnak a hagyomány ellen, alá vannak vetve ennek a törvénynek. Különböző, sokszor ellenséges eszmékkel találkozunk a bölcselet történetében, melyeket egyik nemzedék átad a másiknak, s amelyek, bár módosulnak és századok munkája által új alakot öltenek, mégis megőrzik egy közös eredetnek könnyen felismerhető jegyeit.1 Mellőzve Kelet bölcseleti rendszereit, legyen elég néhány vonásban ecsetelni, milyen álláspontot foglal el a görög bölcselet ismeretelméleti kérdésekben. A hellén bölcselet, kezdve Heraklitostól, ismeretelméleti szempontból észelvű (rationalista). A dolgok mivoltát, lényegét illetőleg szétágazók ugyan a görög bölcselők nézetei, de abban mindnyájan megegyeznek, hogy az igazság az érzékek útján nem szár- mazhatik. Még Demokritos és Pláto is, akik pedig az előbbi kérdésben homlokegyenest ellenkeznek egymással, — az egyik ugyanis az anyagelvi parányelmélet hive, a másik pedig idealista — abban teljesen megegyeznek, hogy csak az ész vezet bennünket az igazság megismerésére, nem pedig az érzékelés. Ez szerintük természetes is, mert hisz az érzékek nem látják a parányokat, sem az eszméket nem szemlél1 Laforet : Les lois de l’histoire de la philosophie. Revue générale. 1865. 35*
