Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Kele István: Az analytikus és synthetikus módszer ismeretelméleti szempontból

AZ ANALYTIKUS ÉS SYNTHETIKUS MÓDSZER ISMERETELMÉLETI SZEMPONTBÓL.

Felolvasta az Aquinói-Szent-Tamas-Társaság 1912. február 7-én

t, megismerésére sarkalja. Ha

m<»i is valamely igazságnak, nem

nyugszik, újabb igazságok megállapítására törekszik Könnyű szerrel jut-e el ahhoz vagy egyáltalán megtalálja-e az igazságot, függ attól az eljárástól, melyet annak keresésében követ. De a megtalált igazságot, a megszerzett ismeretet másokkal is közölni akarja, újabb ismeretre vezet másokat is, akiknek nincs módjukban azt megszerezni. Ha azonban egyszer a kalauz szerepére vállalkozott, tudja is ám tájékozni magát, válassza a legbiztosabb, a legrövidebb utat, nehogy eltévelyedjék s az írás szavai teljesedjenek rajta : Si caecus caecum ducit, ambo in foveam cadunt. Tehát mindkét esetben, akár maga igyekszik a tudásnak eddig előtte idegen birodalmába belépni, akár másokat vezet oda, észszerűen, következetesen kell eljárnia. Ezt a következetes eljárást módszernek nevezzük.

Nem más a módszer, mint a gondolkozásnak következetesen ugyanazon helyzetbe hozása. Az elégséges okság elve s a belőle folyó következetesség követeli, hogy a gondolatok megvilágításában, elhelyezésében és megállapításában minden egyes gondolatra nézve ugyanazt az eljárást alkalmazzuk.

tartott ülésében.

tudásösztön ellenállhatatlanul