Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
WILLIAM JAMES BÖLCSELETÉ. 531 a fizikai és a szellemi kauzalitás még mindig mint dualitás állnak egymással szemben és a világegyetem pályáján más törvényszerűség lép elénk, mint az emberiség szellemi életének folyamán ! Aki ezt a dualitást elismeri, az előtt a szabad akarat kérdése sem nehézség többé. Aki a szellem alatt magára elmélő, fejlődő és tevéken}7 létet ért, az az akaratnak szabadságát nem tagadhatja. A szabad akarat kérdése a léleknek kérdése ! Ha nincs lélek, akkor csak szükségszerű törvényszerűség működik ; ha van lélek, akkor a lélek saját törvényei és céljai szerint futja meg pályáját ! És ennek a léleknek tevékenységét ne az eredő, hanem az okság irányában keressük. A külső és belső hatók tudatossá és cselekvőkké a lélek életén és akaratán át lesznek ! Most, ha William James lélektanára még egy futó pillantást vetünk, szögezzük le, hogy fáradozását siker nem koronázta. Nézőpontját nem sikerült keresztülvinni. Föltevés nélküli, pusztán természettudományos lélektant óhajtott adni és végső soraiban be kellett vallania, hogy a tudománynak csak árnyékát tudja nyújtani. És amit megírt, amit végig gondolt, az is tele van föltevéssel, bölcseleti gondolatokkal. Az anyagelvűséget elvetette és mégis annak mélységei fölött járkál és nem egyszer beleszédül. Leíró módszert akar alkalmazni és amit leír, arról azt tanítja, hogy folyton elváltozik, átalakul. A fieri yilágnézete is át és átjárja tapasztalati megfigyeléseit. A lélektanból kirekesztette az ismeretelméleti fejtegetéseket, mert érezte, hogy itt még jobban elveszíti a tapasztalás és a leírás számára a talajt. Amit a fogalomról, az értelem elvonásáról mondott, már előrevetik a pragmatizmus árnyékát. Hiszen nominal'isztikus gondolatvilágát be kellett csak állítania a fejlődés bölcseletének kereteibe és léter- jött a pragmatizmus. Budapest. Dr. Trikál József. (Folytatása következik.)
