Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
WILLIAM JAMES BÖLCSELETÉ. 525 A másik főgondolat azt fejezi ki, hogy ez a folyam folyamatos ; hézagosság vagy időszakadékok nem részelik föl. Ha pedig ilyen állapot tényleg fenforog, pl. a tudat kettéhasa- dásánál (kettős én, a személyiség változásai) akkor beteges állapottal van dolgunk. A harmadik gondolat a másodikat értelmezi és azt mondja, ha idő szempontjából ájulás vagy alvás következtében a tudat megszakadhat ugyan, de a tudat felébredése után az mint egész tűnik föl előttünk és minden úgynevezett rész, az egységes »én« mozzanata gyanánt jelenik meg. Ha pedig ez a tudatösszefüggés a fölébredés után nem jelentkezik, akkor lelki betegséggel van dolgunk. Az egészség helyreállítása azt ismét visszahozza. A tudatállapotok tehát finom szálakkal szövődnek össze, az egyik átmegy a másikba, s viszont a másik javítólag, bővítőleg hat az elsőre és ez az egybe- rovódás hol gyorsai)!), hol lassabb. Ha lassú, akkor gondolattárgyakat figyelünk, ha gyors, akkor meg a gondolatok közötti vonatkozásokat, viszonyokat szemléljük. Az előbbiek mint kemény dolgok, mint állagok tűnnek föl, az utóbbiak mint kötőfonalak jelennek meg a szilárdak között. James a gondolatfolyam kemény elemeit sallangokkal kirojtozva szemléli; ezek a rojtok is arra valók, hogy az összeszövődést és mozgó tovairamlást elősegítsék, hogy sehol hézagosság ne legyen. A keresztény bölcselet is tanított ezekhez hasonló gondolatokat, bár más alakban és kevesebb festőiséggel. Sz. Ágostonnál és utána a nagy skolasztikusoknál igen termékeny és meglepő fejtegetéseket találunk a lelki élet benső egységére. Amit a természettudományos felfogás »én«-nel jelöl, azt Sz. Ágoston léleknek mondja. Ez a lélek pedig érez, gondolkodik, akar és összes működéseit a testi szervekkel fejti ki. De értelem, akarat, emlékezet nem három különböző dolog, hanem egy, amint csak egy az élet és nem három Consequenter (memoria, intellectus, voluntas) nee tres substantiae sunt, sed una substantia. Quocirca tria haec eo sunt unum, quo una vita, una essentia. Eo vero tria quo ad
