Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
526 DR. TRIKÁL JÓZSEF. se invicem referuntur.1 Az érzelemben nagyon helyesen észrevette az akaratot, sőt akaratnak nevezte az érzelmeket. Voluntas est in omnibus his motibus . . ,2 A keresztény gondolkodás szerint tehát az »én«, a lélek gondolkodik, érez és akar. De ez a lélek egyszerű, anyagtalan, nem esik a térbeli kategória fogalma alá és ép ezért a gondolat, az érzelem, az akarat sem lehetnek önálló lelki elemek, önálló lelki parányok; a lélekben, az »én«-ben az elemek mind b^enső egj^ségbe olvadnak. Itt ebben az »én«-ben bugyognak föl az érzelem, az akarat, az értelem ; ott játszódik le az élet drámája az érzés, az akarat és az értelem között. »Ego cum deliberabam, ut iám servirem domino Deo meo, sicut dein disposueram, ego eram, qui volebam, ego, qui nolebam, ego, ego eram. Nec plene volebam, nec plene nolebam. Ideo mecum contendebam et dissipabar a me ipso.«3 A lelki életnek ily benső és egységes szemlélete a tudat folytonosságát megkivánja. Ahol nincsenek részek, ott csak tartam van, durée ; ott csak qualitasok, minőségek lehetnek, ott mennyiségeknek helyük nincsen. A felfogásban tehát nincs ellentmondás köztünk és James között. Csak akkor térünk el a modern állásponttól, midőn felvetik a kérdést, milyen a benső, a tárgyi értéke ennek a folyton folyamatban, változásban levő lelki világnak ? Van-e annak föltétien értéke ? Van-e föltétien igazság, ha gondolatelemeink örökké folynak ? Ez a nézőpont már egészen új helyzetet teremt ! Itt már a benső lelki szemléletet kozmológiai, fejlődés- elméleti föltevésekkel keverik össze. Ennek a kérdésnek bátran új címet is adhatunk : »A tudattartalmak fejlődésrajza«, és kezdhetjük a bevezető kérdéssel, mit kell helyesen érteni az ismeretelméletben fejlődés alatt? Üjabban fejlődés alatt azt értik, hogy valamely realitás tökéletlen állapotából tökéletesbe megy át, úgy azonban, 1 De Trinit. X. e. 18. 2 De civit. Dei. XIV. c. 6. 3 Conf. 8. c. 10. n. 22.
