Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
520 DR. TRIKÁL JÓZSEF. azokról semmi felvilágosítást nem adott. Ilyenek teszem : hogyan lehetséges egyáltalán tudat ? Milyen értéke van tudatunknak ? Milyen a mi megismerésünk ? Más kérdésekről pedig egyszerűen hallgat, mint pl. : az eszme, az értelem, értelmi képességeink bővebb tárgyalása. Ezen anyagkiválasztás maga fölébreszti a gyanút, nem lappang-e James szavai, magyarázatai mögött oly metafizikai szemlélet, amely őt kidolgozásában irányítja, anyagcsoportosításában láthatatlanul is vezeti ? Valóban James sokkal alanyiasabb, ösztönösebb természetű bölcselő, semhogy legbensőbb természetét el tudta volna nyomni. Szenvedélyének éle az intellektualizmus ellen irányul ! Nyíltan nem lép föl ellene, nem üzen hadat sem az értelem szerkesztő erejének, sem az értelmi megismerésnek, csak arra törekszik, hogy a lélektan köréből mindazokat az elmélkedéseket, föltevéseket kiküszöbölje, amelyeket az értelem puszta elmélyedés és gondolkodás révén a tudománynak adott. Ez az ellenszenv sugalja a természettudományos, tapasztalati álláspontot, bár ebben sem hisz. Nem hitt benne föltétlenül akkor sem, amikor a lélektant megírta. A fogalomról, az egyéni tudat bizonytalanságáról szóló fejtegetései — mint látni fogjuk — ezt bizonyítják. A The Will to Believe művének bevezető szavai pedig nyíltan vallják, hogy a tapasztalat ugyan a tudás alapja, de a tapasztalatunk leírásából származó tételeink is ideiglenes értékűek. Sőt maguk a tapasztalati tények is átmenő jelenségek, ideiglenesek ! A világnak és benne minden jelenségnek az örök keletkezés, fieri szempontjából fakadó szemlélete késztette őt arra, hogy a fizikai és a lelki világból egyaránt mindazt kiküszöbölje, ami az állandóságnak, a nyugalomnak hordozója. így azután elveti az intellektualizmust, lenézi a dualizmust és beletorkollott a misztikus világnézetbe és valamiféle panpszichizmusba. James tehát csak külsőleg gondolkodik természettudományosán, de belsőleg misztikus. Természettudományos akar lenni, mikor az agy és a lelki élet közötti szoros összefüggést szinte anyagelvű módon magyarázza ; misztikus.