Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
WILLIAM JAMES BÖLCSELETÉ. 521 mikor a kettő között előre megrajzolt összhangot tanít ; természettudományos, mikor érzeteket, képzeteket, emlékezeteket lokalizál; misztikus, mikor az anyagnak a szellemi élet számára való ellágyulását, a reflexeknek és az öntudatos akaratnak egymásba való átmeneteiét, az agyatomoknak pszichikai telítettségét tárgyalja úgy, hogy végül sem nem materialista, sem nem spiritualista, hanem panpszicliista. James akarata ellenére is három hatalmas metafizikai gondolat hatása alatt áll. Vallja az örökös fieri, a fejlődésnek gondolatát, következőleg szereti a voluntarizmust és gyűlöli az intellektualizmust ; másodszor abban a meggyőződésben él, hogy az egész anyagvilágot a szellem hatja át, az alakuló és az alakító szellem s nem valami merev lélek ; végül harmadszor nézete szerint az ember legbensőbb természete, természetének magja mutatja, hogy ő szociális lény és hogy igazi sociusát, testvérét egy magasabb rendben találja meg és ez az Isten. Amit James Istenről, az imádságról, erkölcsi kötelességeinkről, akaratunk megfeszítéséről ír, egy nag\- gondolkodónak legszebb gondolatszilánkjai, amelyeket akkor szikrázott ki, mikor elfelejtkezett arról, hogy nem akar bölcselő lenni. Talán nem sértem emlékét, ha azt mondom, hogy természettudományi álláspontját az utolsó fejezetben vissza is vonta. Ez az ő Retractatiója. Mintegy önmagát leleplezi és beismeri, hogy amit természettudományi és rideg tapasztalati alapon a lelki életről meglehetett írni, az nagyon kevés, és nagyon hézagos. Jöjjön tehát a metafizikus, aki az ellentéteket elsimítja, a hézagokat kitölti és a lelki életet egy alapgondolatból megrajzolja. Ez a metafizikus azonban a lélekkel fog dolgozni. James lélektanából kiküszöbölte a lelket, bár ő maga hitt benne. Hiszen egy későbbi munkájában, a Human Immorta- lityben, ő magyarázza a test és a lélek összeműködését egészen sajátos alapon. De az ő hitének lélekfogalma és a bölcselők helytelen lélekfogalma között nagy volt a különbség és a Herbart, a Lotze-féle lélekparányt, azt a merev, változha- tatlan lélekalanyt rendszerébe nem tudta befogadni. A lélek, 34 Hittudományi Folyóirat. 1912.
