Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Trikál József: William James bölcselete

514

DR. TRIKÍT, JÓZSEF.

ösztönök útján fejezi ki magát. Nem tudjuk, mire vagyunk képesek és sohasem is tudnék, ha ösztönszerű cselekedeteink nem volnának. Az ösztönök működésében azonban a természet felfedezi képességeit, belső erőit, a rájuk elmélő öntudat pedig megőrzi azok emlékét és új cselekedetek kiinduló pontjává teszi azokat.

Az akaratéletben tehát először az ösztönök hozzák tudomásunkra, mire vagyunk képesek.

Mikor azonban igazi akaratról szólunk, már tudatos és készakaratos cselekedetek lebegnek szemeink előtt. Az ösztönök szabad játékát az értelmi elemek mérsékelik és kormányozzák. Az érzetek, a testi ösztönzések azonban továbbra is megmaradnak és ezekhez csatlakozik a lelki kép, mely az érzeteknek irányt ad. E két elemből áll az akarat. Más lelki elemet hiába keresünk.

De elég-e az akarat kiváltásához ez a mozgató képzet, vagy talán még egy külön »fiat«-ra, parancsszóra is szükség van ?

Kétféle cselekedeteink vannak ! Olyanok, amelyek minden különösebb megfontolás nélkül is létrejönnek, és olyanok, amelyek lelki gyötrődések között születnek meg. Az elsőnek oka a cselekvésnek puszta gondolata (ideomotorikus cselekedetek), a másiké a megfontolás.

Az öntudat ugyanis maga is erő és ösztönös természetű. A mozgást, amelyet jelez, föltétlenül létre is hozza, hacsak ellentétes gondolatok akadályt nem gördítenek eléje. Minden gondolatnak ugyanis van fiziológiai ellenképe, az idegtevékenység, amely maga is mozgási hajlammal bir, mert minden idegfeszültség kisülni akar. A mozgás tehát csak természet- szerű következménye az öntudatban és az idegrendszerben végbemenő folyamatnak és ha semmi nem gátolja az eszmét, célt is ér.

Máskép áll a dolog a megfontolt cselekedeteknél. Mérlegelés, elmélődés akkor szükséges, ha a tudatban számos egymással ellenkéző eszme merül föl, amelyek a maguk céljáért, tárgyáért és a győzelemért küzdenek. Ez a tépelődés hetekig is eltarthat, míg az eszmék egymást gátoló rugalmasságukból