Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Trikál József: William James bölcselete

WILLIAM JAMES BÖLCSELETÉ.

511

tikai érdeklődés segítenek. Nehéz azonban megállapítani, a figyelem fejleszti-e ki a gyakorlati és esztétikai érdeklődést, vagy ez az utóbbi két készség magától ébreszti-e fel az érdeklődést és figyelmet.

De a figyelem, a gyakorlati és az esztétikai érdeklődés magukban még gyengék az éles gondolkodás gyámolításáfa, ha lelkünk nem gazdag képzetsorokban és e sorok nem elég elevenek és termékenyek fürge társulásokra. Minden művész, minden gondolkodó úgy termel új értékeket, hogy a lelkében felmerülő eszmét képzettársítás révén számtalan kapcsolatban, helyzetben, környezetben látja és ezen összbenyomás, lelki áttekintés alatt kinő a lappangó gondolat, igazság is.

Lelki életünk értelmi oldalát kiegészíti érzelmi világunk. Nélküle életünk befejezetlen, vértelen, fölötte szegény volna. Mert milyen volna az az élet, amelyben ugyan igazságok tükröződnének és visszatükröződnének, de alanyiságunk a maga melegségével, rokon- vagy ellenszenvével soha elő nem lépne ! Érzelem nélkül nincsen előttünk semminek értéke. Érzelem nélkül a dolgok lehetnek igazak vagy nem igazak, de a jó vagy a rossz, a kellemes vagy kellemetlen megkülönböztetések érzelem nélkül színre nem kerülnének.

Az érzelmek adnak mindennek alanyi, egyéni értéket, becset. Érzelmeinknél fogva nyernek a dolgok becsülést, szeretetet ! Érzelmeink teszik előttünk kedvessé a külső világot . Akinek nincsenek érzelmei, az hidegen néz a természetre, a növény- és állatvilágra, a szülőkre, a gyermekekre. Abból nem árad ki semmi báj, semmi kellem, semmi élet. Ami tetszik, ami felmelegít, ami szeretetre gyullaszt, az mind azért tűnik föl előttünk ünnepi pompában, megkoszorúzva, mert azt saját érzelmeinkkel, mint aranyos, lenge fátyollal, beborítjuk. Mi a mi szeretetünket, lelkesedéseinket, ábrándjainkat kivetítjük és belenézzük a külső világba. Önmagunkat látjuk a dolgokban, magunkat megkettőzzük, megsokszorosítjuk, reményeinket, érzelmeinket szétszórjuk s azt hisszük, hogy mindez más, mindez nem mi vagyunk ! Csak amely lényekben mi valamikép bennélünk, azok