Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Trikál József: William James bölcselete

510

DR. TRIKÁL JÓZSEF.

eredete. Ami egyszer a tudat révén megérintette az idegrendszert, az többé el nem vész, azt számtalan szálak fűzik a tudat egész világához, úgy hogy mindig felújulhat és mindig egy-egy körnek akár eleme, akár pedig központja lehet.1

Mennél érzékenyebb idegrendszerünk, mennél könnyebben vezetik az idegszálak a külső vagy belső érintéseket, annál ügyesebbek, leleményesebbek vagyunk. Ha pedig tehetségünknél fogva lelki életünk érzelmi és értelmi elemeit szabadon választott tárgyak körül tudjuk csoportosítani, a képzelet világába jutunk. A képzelet ép úgy az eszmetársításon nyugszik, mint az emlékezet. Csak míg az emlékezet a lelki élet rendes működésének, a képzelet az alkalmas pszichofiziologiai szervezetnek ajándéka.

Képzet, fogalom, emlékezet, képzelet és képzettársítás képezik a logikai gondolkodásnak anyagát. Mert van közönséges és van logikai gondolkodás. Az előbbi a tapasztalás közvetetlen adatait a maguk rendjében sorolja elő (repro- ductio) ; az utóbbi az adottakból új gondolatokat termel (productio). A kettő között a megkülönböztető szempont tehát a termelőképesség.2

A logikus gondolkodás elemzéssel és elvonással dolgozik, kihalássza a lényeges jegyet és annak révén új kapcsolatokat keres. Az éles szem ennek a lényeges jegynek föltételeit, kisérő körülményeit, következményeit rögtön észreveszi.

De ez az éles szem az éles elmének a jele. Az éles elme pedig a dolgokat nem mint osztatlan egységeket, hanem mint számos alkotórész összegét tekinti, amelyek mindegyike céllal, fontossággal bir. A dolgok alkotó elemeit és azok rendeltetését megismerni megint ugyanannyi, mint uralkodni az egész dolog fölött ; mint belátni annak szerkezetébe és működése lényegébe ; mint képességgel bírni arra, hogy a dolog hivatását, munkáját saját céljaink tökéletes szolgálására fordítsuk. Erre pedig részint saját igyekezetünk, részint pedig a természetünkbe ojtott gyakorlati és eszté1 A Psychologiy X. és XYI. fejezete.

2 Psychologiy XXII. fejezet.