Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
506 DR. TRIKÁL JÓZSEF. kevésbbé mindig tudatában vagyok személyes létezésemnek. Annak, hogy »én'« vagyok. Folyton valami jön tudatomba és folyton az én tudatomba. Az »enyém« és az »én« kétféle szemléletet ébresztenek lelkűnkben és kétféle elemzésnek is a tárgyai. Mik tehát az »enyém«-nek és mik az »én«-nek elemei ? Mi az »enyém« és mi az »én«? A tapasztalati »enyém« körébe háromféle javak tartoznak : szellemi, anyagi, társadalmi javak. A szellemi javak (t. i. a gondolat, érzelem, akarat) benső javak ; a másik kettő (t. i. az anyagi és a társadalmi javak) az »én«-nek külső javai. Az emberek szeretete, nagyrabecsülése, a tisztelet, a mi szociális javainkhoz tartozik. A tulajdon pedig anyagi javainkhoz. E háromféle jó között rendnek, méltányosságnak kell lennie. Mindezt James élénk képzelettel, költői lelkesedéssel, finom elemzéssel szemlélteti, megérezteti. Az összhangot azonban mihamar megzavarja az »én«-nek magyarázása. Az »én« gondolja el azt, , ami az »enyém«. De milyen ez az »én«? Ki ez a gondolkodó? A folyamatos öntudat-e az, vagy valami mélyebb valóság, pld. a »lélek«, a transzcendentális »én«, vagy valami szellem ? Az »én«-nek tapasztalati elemzése egy főtényt mutat és ez az öntudat jelenségeinek szüntelen változásai között is az »én«-nek mindig érezhető azonossága. »Én« alatt mindenki azt érti, ami mindig ugyanaz, ami állandó. James oly szépen indul, hogy szinte a spiritualizmus hangjai csendülnek meg szavaiban. Látja, hogy a tudat nem a lelki elemeknek mozaikképe. A tudat több mint az elemeknek összege. A tudat több mint az elemi hatásoknak színdús és egységes képe. El sem képzelhető, hogy anyagi részecskéknek vagy lelki elemeknek (nevezzék ezeket bármikép is) bizonyos száma ilykép összegesíthető. Az összegben minden alkotórész az marad, ami előbb volt és az összeg is csak annak szemében összeg, aki az egységeket elnézi, észre nem veszi, úgy hogy csak az összeget látja. Az »én« mint jelenség ellenben oszthatatlan tudat- állapot, amelyben a dolgok sokasága úgy összeolvad, hogy az egységben a sokféle alkotórészt már nem látjuk.
