Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
WILLIAM JAMES BÖLCSELETÉ. 507 Mi az már most, — ez a dolog lényege — ami ezt az egységet megteremti ? Mi gondolkodik, mi kombinál bennünk ? Van-e a gondolat mögött gondolkodó, a cselekvés mögött cselekvő ? Azt várjuk az előzmények után, hogy igen ! És James ezt a feleletet megtagadja. Tudja, hogy a spiritualisták milyen álláspontot foglalnak el. De hisz ő már eleve kizárta a természettudományos lélektanból a lélek szerepét és azt hiszi, hogy azt a cselekvő szerepet, amelyet mi a léleknek tulajdonítunk, eléggé megoldja maga a tudategység, amely mindig tapasztalható és amely maga műveli a sokféleségnek egységbe olvasztását. James nehézsége a lélek ellen az, hogy a lélekben csak lényeges (substantialis) tudategység lehetséges, míg a mi tudatunknak a változások között is tapasztalható azonossága nem lényeges (substantialis) azonosság, hanem csak működési (functionalis) azonosság. Mindig van bennem valami a régiből, de az a régi mégis sohasem egészen a régi. Az én tegnapi »én«-em működésében, színeiben, gazdagodásában más, mint a mai. A tegnapi »én«-em átment a maiba ; a mai átmegy a holnapiba stb. Ezek a folytatólagos, egymáshoz hasonló, de nem azonos és szám szerint különböző »én«-ek, amelyek a multat ugyanazon módon fogják fel, eléggé megmagyarázzák a személyes egységet és azonosságot. A tudatnak a folyama szintén ezt fejezi ki. Mindig ugyanazok vagyunk, de sohasem egészen ugyanazok. Herakleitos mondása: mindig ugyanazon folyóba lépünk és mégsem ugyanabba ! Ezt James így változtatja meg : mindig ugyanabba az »én«-be lépünk és mégsem ugyanabba! Utolsó szava pedig : a gondolat a gondolkodó ! Nem szakítom félbe James tárgyalásának menetét kritikai megjegyzéseimmel; mindezekre még külön pontban fogok kitérni. Miután a lelki életet az »én« révén összefogta, áttér az »én« működésére ! A figyelemről szóló szép, de ismert gondolatokat tárgyaló fejtegetése után a fogalmi megismerésre tér át. Itt már újra az eleven képzeletű művész szólal meg ! Üjra beállít bennünket a lelki élet eleven és rohanó folya33*
