Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Trikál József: William James bölcselete

WILLIAM JAMES BÖLCSELETÉ.

501

világ hatásainak figyelembevétele nélkül fejti ki életét. Az új lélektan azonban észrevette, hogy benső képességeink a külső világ hatásainak, működésének megfelelnek ; ez utóbbiak szellemi gazdagodásunkat, megismerésünk biztonságát előmozdítják. Kifejlődő szokásaink, emlékezetképeink, általános fogalmaink, következtetéseink csak úgy hozzáillenek ezen egyhangúsággal és sokféleséggel felékesített világhoz, mint kedélymozgalmaink és ösztöneink. »A szellem és a világ kölcsönösen közreműködtek egymás kifejlesztésében és ép azért egymáshoz illenek.«

Ez a felismerés sokféle fejlődési elméletnek és annak a meggyőződésnek egyengette útját, hogy szellemi életünk gyökerében teleologikus jellegű. Más szóval érzéseink, gondolataink, szellemi műveleteink mindmegannyi hasznos és pontos válasz a külső világ érintéseire, izgalmaira, hogy jólétünket és fönmaradásunkat a külső világban biztosítsuk.

E szemléletnek fontos következményei vannak. Először : minden lelki jelenség akár megfigyelhetjük, akár nem, közvetlenül testi működésekből ered és ugyanolyan működéseket is válthat ki. Érzetek, sőt puszta gondolatok következményeikben mozgatnak, motorikus természetűek. Másodszor : minden lelki állapot valamiféle elváltozást jelent az agyvelő féltekéiben. Ezen a föltevésen nyugszik az újabb lélektani vizsgálódások munka-hipotézise, amely ma már szinte a természettörvény erejével bir. Igaz, hogy ez a föltevés — mondja James — a materialisztikus gondolkodás szempontjait érinti, de ez az él letompul, mihelyt megállapítjuk a tényt, hogy magának a tudásnak benső természetét, sajátságait semmiféle anyagi ok okosan meg nem magyarázza. Azért minden anyagelvű látszat mellett is James elveti az anyagelvű- ségnek főbenjáró következtetéseit.

E bevezető szempontok útján James rátér a tulajdon- képeni tárgyra. Mivel az idegrendszer három részből áll : a felfogó idegekből, az ingereket tudomásul vevő középponti idegrendszerből és a vezető idegekből, azért ő is először beszél az érzetekről, azután a tudatról és végül a mozgásról, az akaratról.