Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban

GONDOLKODÁS ÉS MEGÉLÉS A LÉLEKTANBAN.

473

sággal. A tudomány azt kérdezi : mi az, miért van az, mi az ítéletnek értelme, igaz-e vagy sem ? akárhogyan és akármiféle vajúdások között keletkezett légyen lelkemben az Ítélet. A lélektannak mint tudománynak is ezen kérdésekre kell megfelelnie. A tudományokon pedig fölépül a módszertan és a logika, amely magában se nem formális, se nem normativ, mert összeköttetésben marad a tudományok reális igazságaival és magában elméleti tudomány. Persze, ha helyesen akarok gondolkodni, akkor ezen logikához kell szabnom gondolkodásomat, az ú. n. pszichológiai gondolkodást is. És ezért szó sem lehet arról, hogy az élmény-pszichologia alapját képezze az összes tudományoknak.1

Ha összehasonlítunk egy szkolasztikus lélektani kompendiumot egy Höfler- vagy Jodl-féle, megfigyelésekben gazdag, színpompás, szellemes lélektannal, kétséget nem szenved, hogy az előbbi sok felosztásaival és tehetségeivel elég sivár benyomást tesz. És ez egészen természetes, mert a szkolasz- tikusok a lélektanban is a tárgyias gondolkodást használják, és nem festenek élményeket. Lássuk ezt röviden az előbbiek nyomán.

Mindenekelőtt, ami illeti a leíró módszerrel járó fölfedezéseket, amelyek abban állanak, hogy egyik-másik jelenségnek irreducibilis voltát kimutatják, ezen fölfedezések valóban olcsók és meddők. A tárgyias, logikai gondolkodásban bírunk kategóriákat, amelyekkel a külső és belső világ összes dolgait osztályozhatjuk. A megélés terén azonban a visszavezetésnek semmi értelme nincsen. Minden élmény eredeti és másra vissza nem vezethető tünemény. Vagy lehet-e a zöldet a kékre, az édeset a keserűre visszavezetni ? 2

1 Jerusalem : Einleit, in d. Philos. 3. a. 1906. 34. 1.

2 Ez az irreducibilis jelenségekre való vadászás, amely ma hihetetlen módon lábrakapott, pszichologizmusokba sodorja még a logisz- tikus mathematikusokat is. Álljon itt tanulságos paradigmaként egy Cohen—Naíorp iskolabelinek, a hírneves M. Simonnak kitétele: »Eine geringfügige Modifikation ist durch die Auffassung des Verfassers vom Grenzbegriff als einer Kategorie d. h. eines irreducibeln Grundvermögens (!) der Vernunft bedingt.« Methodik der el. Arithmetik. 1906. I. 1.

Hittudományi Folyóirat. 1912.

31