Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban
472 DB. MÖSSMER JÓZSEF. seltsam ist eben das Bewusstsein«, mondja Lipps. A tárgy képzete vagy fogalma öntudatomban van, pl. aranyhegy. De amint róla Ítélek, nem a képzetet vagy fogalmat értem, hanem a tárgyat, ahogy önmagában van. A pszichologikus reflexióban, ha a képzetet mint képzetet, a fogalmat mint fogalmat értem, akkor a lelki jelenség lesz tárgy, amelyről fogalmat alkotok. Van fogalmam a fogalomról. Ha ezen fogalomról is akarnánk fogalmat alkotni, körben mozognánk. Ép ilyen a tudom, hogy tudom, hogy tudom in infin. A mi öntudatos lelki tevékenységünk nem élményekkel, hanem tárgyakkal foglalkozik ; az asztallal például és nem annak lelki szinthezisével, a hasonlósággal és nem a viszonyítás megélésével. Ezen irányban a Meinong-féle iskolától tervbe vett nagyobbszabású »Gegenstandstheorie« talán hozzá fog járulni a különfélerendű pszichologizmusok földerítéséhez, amelyekkel maga a mondott iskola is küzködik.1 Közönséges beszédünkben tárgyakra célozunk, a hallgató is ezeket reprodukálja. Amint a realisztikus vagy idealisztikus bölcselő érzékeit megnyitja, előtte áll a kategóriák szerint rendezett külső és belső világ. Gondolkodása és beszédje ezek körül forog és ezért csak egyfélekép lehet gondolkodni és beszélni : a tárgyakhoz alkalmazottan és nincs külön pszichológiai gondolkodás. Amint ráeszmélünk az ú. n. élményre, máris a Logosz, a tárgyas gondolkozás hozza formákba és rendbe a tüneményeket, a lelkieket is. Ezen a kategoriális világhoz szigorúan alkalmazott gondolkodás pedig le van téve a tudományokban. Ha tehát valaki tudni akarja, mit tesz az gondolkodni, akkor nem a lelki élményeket szabad boncolókés alá venni, hanem a tudományok Ítéleteit. Ez volt Kantnak szándéka, kit ezért égig magasztalnak, noha, mint tudjuk, feladatáról minduntalan megfeledkezett és pszichologiz- musokba tévedt.2 De megtették ezt már Aristoteles és a szkolasztikusok, még pedig az utóbbiak teljes öntudatos1 Höfler : Sind wir Psychologisten ? Különlenyomat. (Atti del Congresso. Roma 1906.) 2 B. Bauch : Immanuel Kant. 1911. Szerző a hibákat gondosan feltünteti és »kiigazítja«.
