Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban
GONDOLKODÁS ÉS MEGÉLÉS A LÉLEKTANBAN. 471 dolkozási aktusok csak akkor felületesek ily értelemben, ha a nekik megfelelő kifejtett Ítélet is felületes. A tényállásokra vonatkozólag, amelyek mindezeknek alapjául szolgálhatnak, ismételten utalok Bühler kísérleteire. Ezek tanulságosak akkor is, ha magyarázatait el nem fogadjuk. II. Methodusunkkal a gondolkodást idáig kisértük. A gondolkodásnál megélt lelki élményeket akartuk leírni. Ha ez a tartalmakra vonatkozólag annyira amennyire sikerült, annál, amit szorosabb értelemben gondolkodásnak nevezünk, módszerünk csődöt mondott, mert itt nem akadt öntudatbeli hatalomra, amelyet le lehetett volna írnia. És mit mondjunk általában az egész módszerről ? Mindenekelőtt felötlik, hogy eredeti, természetes naivsága csak tettetett és hogy tudo- mán3’os ismereteket nem adhat. A tapasztalatból akar kiindulni és azért az öntudatbeli tüneményeken kezdi vizsgá- lásait. Már gondolkodóba ejtő, hogy ezen eljárás kénytélén kelletlen minduntalan kiesik szerepéből. Ha pl. Wenzig1 azt tapasztalja : Im Selbstbewusstsein erlebe (!) ich mein Ich oder mein Selbst als Ursache (!) meines gegenständlichen Bewusstseinsinhaltes (rot, grün, u. s. w.) : akkor ez az ő álláspontjából elferdítése a tapasztalatnak. Hume itt következetesebb volt. A proton pseudos azonban a ferdén fogalmazott, többértelmű alaptételből következik, hogy t. i. adva csakis öntudatbeli jelenségek vannak.2 Ezen tétel távolról sem eredeti, hanem máris egy elméletnek a szüleménye. Az elfogulatlan, minden elméletet megelőző tapasztalás szerint »adva« mindig tárgyak vannak, anyagiak vagy ideálisak, amelyek mint tárgyak öntudatunkon túl, a reális világban künn vagy pedig az ideális világban, a hol nincs se künn, se benn, vannak. Az asztal ép úgy túl van öntudatomon mint a fogalom, amelyet egy pillanattal előbb alkottam és amelyre most visszaemlékszem. »Diese Tatsache ist seltsem, aber so 1 Die Weltanschauungen der Gegenwart. 1007. 23. 1. 2 H. Cornelius, Einl. in die Philosophie. 1903. 324. 1.
