Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban

GONDOLKODÁS ÉS MEGÉLÉS A LÉLEKTANBAN. 471 dolkozási aktusok csak akkor felületesek ily értelemben, ha a nekik megfelelő kifejtett Ítélet is felületes. A tényállásokra vonatkozólag, amelyek mindezeknek alapjául szolgálhatnak, ismételten utalok Bühler kísérleteire. Ezek tanulságosak akkor is, ha magyarázatait el nem fogadjuk. II. Methodusunkkal a gondolkodást idáig kisértük. A gon­dolkodásnál megélt lelki élményeket akartuk leírni. Ha ez a tartalmakra vonatkozólag annyira amennyire sikerült, annál, amit szorosabb értelemben gondolkodásnak nevezünk, mód­szerünk csődöt mondott, mert itt nem akadt öntudatbeli hatalomra, amelyet le lehetett volna írnia. És mit mondjunk általában az egész módszerről ? Mindenekelőtt felötlik, hogy eredeti, természetes naivsága csak tettetett és hogy tudo- mán3’os ismereteket nem adhat. A tapasztalatból akar ki­indulni és azért az öntudatbeli tüneményeken kezdi vizsgá- lásait. Már gondolkodóba ejtő, hogy ezen eljárás kénytélén kelletlen minduntalan kiesik szerepéből. Ha pl. Wenzig1 azt tapasztalja : Im Selbstbewusstsein erlebe (!) ich mein Ich oder mein Selbst als Ursache (!) meines gegenständlichen Bewusstseinsinhaltes (rot, grün, u. s. w.) : akkor ez az ő álláspontjából elferdítése a tapasztalatnak. Hume itt követ­kezetesebb volt. A proton pseudos azonban a ferdén fogal­mazott, többértelmű alaptételből következik, hogy t. i. adva csakis öntudatbeli jelenségek vannak.2 Ezen tétel távol­ról sem eredeti, hanem máris egy elméletnek a szüleménye. Az elfogulatlan, minden elméletet megelőző tapasztalás szerint »adva« mindig tárgyak vannak, anyagiak vagy ideálisak, amelyek mint tárgyak öntudatunkon túl, a reális világban künn vagy pedig az ideális világban, a hol nincs se künn, se benn, vannak. Az asztal ép úgy túl van öntudatomon mint a fogalom, amelyet egy pillanattal előbb alkottam és amelyre most visszaemlékszem. »Diese Tatsache ist seltsem, aber so 1 Die Weltanschauungen der Gegenwart. 1007. 23. 1. 2 H. Cornelius, Einl. in die Philosophie. 1903. 324. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents