Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Klekner Lajos: Az esküről és jelentőségéről
AZ ESKÜRŐL ÉS JELENTŐSÉGÉRŐL. 449 s főleg a tekintély iránt mely eltelvék. Soraikat erősíteni, hatalmukat a törvényhozásra gyakorolható befolyással, e befolyás szerzésével rombolásra erősíteni, gyarapítani törtetnek. Persze könnyebb volt őket túlhajtott liberalismusból jogokkal ellátni, mint most már kitiltani, kiszorítani a keresztény törvényhozásokból. Nem csoda hát, ha ily érzület mellett az eskü szálka a szemökben. Persze, ha nincs eskü, nincs őr a lelkiismeret fölött, kiki — mint bíró, mint katona, általában mint tisztviselő, mint esküdt — saját előnyére és hasznára annál inkább és szabadabban élhet vissza hivataltiszti hatalmával. Ha nincs eskü, nincs béklyó a lelkiismereten, szabad a vásár. (Példa rá Duez és társai a francia saecularisatiónál.) Az elfogult egyoldalúságot visszatíikröztetve elénk állítja még ama korlátoltság, mely nem engedi, mely kizárja, hogy meggondolhassák, mennyit veszítene a társadalom, az emberi együttlét az eskü intézményének kiszorításával! Vesztesség lenne, melyet ellensúlyozni, semmivel kárpótolni nem lehet. Ép úgy, mint ahogy nincs mit az emberi kebelbe beplántálni, ha belőle az egyes emberek és társulatok szerencsétlenségére és boldogtalanságára kiüldöztek Istent, vallást, erkölcsi érzéket. Ugyan hát tudomány, művészet, szépség, vagy on- egyenlőség, az annyira fennen hánvtorgatott szabadság, jólét (valláserkölcs híján nem is képzelhető) megadhatják-e valaha valakinek azt a derűs komolyságot, azt a jóhiszemű édes megnyugvást, mellyel az életet megbecsülni, az élethivatás követelményei szerint élni akarónak mellőzhetetlenül bírnia kell, hogy az élet javait, a törvényt, a jogot, tekintélyt, kultúrát, gazdaságot, ipart, kereskedelmet, tudományt, művészetet méltatni, kellőkép értékelni és a mások jóléte és ebben, egyedül ebben saját maga üdvös céljai előmozdítására kellő módon felhasználni tudja ? Kérdem, az igazság kiderítéséhez, a hivatali tiszti kötelességek teljesítéséhez honnét veszik majd, honnét