Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Klekner Lajos: Az esküről és jelentőségéről
448 DK. KLEKNEK ALAJOS. Emberi hálátlanság bizonyítéka ! A sok szabadgondolkodó, szabadkőmíves, a sok zsidó — az iskoláinkban szerzett képzettséget a kereszténység, az egyház ellen, ellenünk fordítják. Ki nekik iskoláinkból az utat ! Ki velők a keresztény törvényhozásból ! Nem nagy ideje valami szabadgondolkodó kőmíves zsidó, fájdalom ! épen a magyar bírói karból az Alföldön — onnét került elő a hajsza a saecularisatio végett is ! — indítvánnyal lépett föl, hogy az eskü intézménye a polgári életből számkivetendő. Nos hát ez az úr (bár zsidó — mint mondják — úr nem lehet) csak felületességét, tudatlanságát tüntette ki és bizonyította vele. Kimutatta, hogy nem képes számot vetni azzal : mennyi mindenben tesz az eskü szolgálatot a polgári életnek ! Az eskü szent mivolta és nagy jelentősége dacára hát — ime ! — hangok kelnek az eskü intézményének a használatból való kiemelése céljából ! Támadják az esküt. A támadókkal egyetértőleg hozzá- jok szegődnek korunk szerencsétlen monistái, az atheisták, rationalisták, a vörös sociáldemokraták, természetesen a zsidók, a keresztény vallás és a papság ellenségei és mindazok, kik botorul jelszavak után baktatva célszerűen, komolyan elmélkedni vagy nem akarnak, vagy nem is képesek. Megdöbbentő az a félszeg egyoldalúság, az a legszűkebb látkör, mely ezeknek a támadóknak sötét háttere. Az a vakság, mely előttök az egy igaz Istent, a keresztény vallást és ennek a vallásnak fenntartóit és terjesztőit, ápolóit, őreit gyűlöltekké teszi, logice oda tereli őket, hol minden ellen, alkalommal, alkalom nélkül, bántólag, kicsiny- lőleg, gúnnyal, fenvegetőleg lépnek föl, — ami Istennel és valláserkölccsel kapcsolatban áll. Támadnak ezek mindent újságcikkekben, röpiratokban, folyóiratok füzeteiben. Támadnak sértőleg, durván. Törekszenek kioltani a néprétegeknél a tiszteletet, a ragaszkodást, mellyel azok Isten, vallás, erkölcs, család, haza
