Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Klekner Lajos: Az esküről és jelentőségéről
AZ ESKÜRŐL ÉS JELENTŐSÉGÉRŐL. 447 ságát máskép, mint szóval való kijelentéssel és Istenre való hivatkozással igazolni sokszor teljesen lehetetlen. Ezekben a vonatkozásokban van az eskünek, az eskü intézményének, az eskü szentségének valláserkölcsi és társadalmi egyházi s állami polgári jelentősége. Az eskü intézményéből önként folyik, nyílt igazság gyanánt kell tehát vennünk, —■ józanul s helyesen gondolkodva más conclusióra nem is juthatunk — hogy annak szentségében a legmegbízhatóbb kezességünk van a tiszta lelkiismeret és a társadalmi szent érdekek megbecsülésére. Kezességünk arra, hogy javaink, jogos igényeink bántal- maktól, megrövidítésektől mentek maradnak és sértetlenül fenntartatnak. Kezességünk, igenis ! hogy vitalis érdekeink és javaink : lelkiismeretességünk, erkölcsünk, életünk, vagyonunk, testi épségünk, szabadságunk, becsületünk, jólétünk biztonsága kevésbbé vannak veszélynek kitéve. Az eskü — úgymond katholikus keresztény erkölcstanunk — »a polgári jólét és nyugalom talpköve, mert ezáltal kötelezi magát a polgár, a katona és a hivatalnok kötelességeinek szentül megtartására és teljesítésére« ! Dacára az eskü nagy jelentőségének és pótolhatatlan- ságának, el akarnák ezt is távolítani, mint valami elavult lomot, mint haszontalan régiséget. A szabadkőmívesek, szabadgondolkodók erről is, mint Zola általában az evangéliumról, abban a véleményben vannak, hogy el kell pusztítani az élet színteréről ! L’évangile de Jésus — dit Zola — est un code sociale caduque dönt la sagesse humaine (?) ne peut retenir que quelques maximes morales. — Mégis Zola legalább ennyit elismer belőle. Pedig mennyit köszönhet a kulturvilág ennek az evangéliumnak és hirdetőinek, az apostoloknak és ezek utódainak, az anyaszentegyháznak ! Ám, úgy vagyunk vele, mint az épületeknél az állványokkal. Kész a palota. Kész az építmény. A kultúra. Félre az állványokkal. Igen gyakran félre taszítjuk a létrát, melyen emelkedtünk.
