Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Klekner Lajos: Az esküről és jelentőségéről

446

DR. KLEKNER ALAJOS.

E feladat megoldásához az egyház az eskü intézményével nagy mértékben hozzájárul.

Az esküt már a rómaiak az imádság módjának tekintették. Tehát isteneik, a rómaiak istenei iránt való tisztelet nyilvánult meg benne.

De hát keresztény felfogás szempontjából sem tagadható meg az eskütől az isteni tisztelet mivolta. Az elismerés, hogy a hivatkozás reá, tulajdonságainak szem előtt tartása, erősítésül való hozzáfohászkodásunk, az ő ma- lasztjába vetett az a bizalom, hogy erőt is ad eskünk megtartására, mindenesetre szintén a nagyrabecsülés, a tisztelet külső jele és bizonyítéka.

Míg azonban egyéb istenitiszteleti módok : imádság, templombajárás, misehallgatás, böjtölés, alamizsnálkodás stb. magukban való előnyüknél fogva, minél többször gyakoroljuk, annál üdvösebbek : az eskü a túlhajtott önszere- tetből származó önzés veszedelmeivel összefüggő kapcsa következtében sok visszaélést szülhetve, (lelkünk üdvére) kárhozatossá is lehet.

Az eskü kellékeinek, követelményeinek betartása és a belőle származó kötelességek buzgó teljesítése magára az esküvőre is erkölcsileg csak felemelő, csak nemesítő lesz. Erkölcsi önérzetünket, erkölcsiségünket szilárdítja, belterjesebbé teszi, gyarapítja. Ezt kiki könnyen beláthatja, meggondolván, hogy a jóban és nemesben való öngyakorlásunk — nem is szólva a példaadás nevelő hatásáról — csak megerősítésünk ugyancsak a jóban és a nemesben.

Az isteneszmének az eskü lényegébe való tiszta, világos, könnyen érthető beillesztése folytán az esküvő ezzel egyre figyelmeztetve van kötelességeire és arra a buzgalomra és serénykedésre, amellyel feladatainknak szolgálni és erőinket azoknak szentelni tartozunk, miután mindezt eskü alatt, hit alatt Ígértük, fogadtuk.

A tisztviselői (a papi, közjogi, katonai stb.) eskün túl s ez eskü előfordultához képest csaknem oly nagy, vagy még nagyobb számban szerepel a iuramentum a perekben a bizonyításnál. Vannak tények és adatok, melyek igaz