Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Klekner Lajos: Az esküről és jelentőségéről
AZ ESKÜRŐL ÉS JELENTŐSÉGÉRŐL. 443 nél dívik. A különben ünnepélyes eskünél mindazáltal megkívánja az egyház, hogy délelőtt, lehetőleg éhgyomorral, bizonyos szent tárgyak szemlélésében, vagy érintésével tegyék az esküt a hívek. Az eskünél már a régi korban az esküvők és az eskü által érdekeltek szemei előtt az emberi kebelben lakozó az a sejtés lebegett, hogy a földi érzéki életet, az emberi működést valami érezhető, de láthatatlan kötelék fűzi valami földöntúlihoz, valami titokteljesen szellemihez, valami természetfölötti titkos erőkhöz, melyek bizonyára teljes hatalommal bírnak az igaztalanság, a hűtlenség, a gonoszság megbüntetésére, szigorú megtorlására. Valódi lényegét csak a kereszténység foghatta fel. Csak a keresztény egyház alapította és alapíthatta meg igaz természetét. Ez az energia helyezte az esküt és ennek lényegét kellő világításba, megfelelő magaslatra. Ennek érdemét ettől az egyháztól igazságosan eltagadni s megtagadni nem lehet. Ez hozta ugyanis az eszmét a mindentudó, mindenható Istenről, mely eszmén az eskü mint intézmény nyugszik, az emberi nem örvendetes tudatára. Ez oltotta be ezt a magasztos isteneszmét az emberiség felfogásába, közös sorsába. Igazi intézménnyé az esküt határozottan a katholikus keresztény anyaszentegyház alakította ki. Kizárólag és hitelesen ez ismertette meg a világot az egy igaz, a személyes Istennel és az ő természetfölötti tulajdonságaival. Csak ez a vallás ismer személyes igaz Istent, mennynek és földnek alkotóját, ki mindenütt jelen van ; ki mindent lát, hall és tud; ki mindenható s kinek így módjában is áll a jót, az igazat megjutalmazni, — a csalfaságot, színlelést, hazugságot, hűtlenséget, gonoszságot, rosszhiszeműséget meg is torolni, megbüntetni, ránk és mieinkre árasztani a rosszat, a csapásokat, melyeket igaztalanságunk esetére magunkra felidézünk ! (Imprecatio.) Szem előtt tartva az isteni parancsok közül azt, mely Isten nevének hiábavételét tiltja ; szem előtt tartva a Szentírás, a szentatyák intéseit és kívánalmát, az egyház megállapította, hogy Istenre hivatkozni, esküdni, iránta tisztesit*
