Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Klekner Lajos: Az esküről és jelentőségéről

444

]>R. KLEKNER ALAJOS.

létünkét ilymód nyilvánítani csak igen fontos célok végett és csak olyankor legyen szabad, mikor valamit más eszközök által elérni, megvalósítani lehetetlen.

Lélektani tény és igazság, hogy az embert általa tiszteletben tartott, megbecsült dolgokkal való érintkezés, ily dolgok szemlélete, magunk elé állítása, a lelkületre befolyást gyakorol ; az ember eljárását ünnepiessé teszi és így mind az esküvőben fokozza a lelkiismeretességet, mind másokban erősíti a bizodalmát és fölkelti nálok a föltétien hiedelmet arra, hogy az eskü szent cselekedetét végrehajtó, aki az érintett lelkiállapotban eljár, — amit mond, igér, állít, tagad, mindezt legjobb tudomással, lelkiismeretével összhangban, megegyezőleg mondja, Ígéri, vallja, erősíti.

Felkarolta és hasznára fordította ezt a lélektani igazságot az egyház jogában, a kánoni jogban, — elvetvén különben azok követelését, kik az eskü eltiltását sürgették, ■— intézkedett az eskü célja, föltételei, kellékei, módja, alkalmazása, következményei iránt. Kimondotta, világosan körülírta, kiszabta, hogy a megkivántató körülmények közt az eskü igenis megengedett és szent cselekedet.

Az eskü lényege ennélfogva az eskünek kétségkívül abban a minőségében van, hogy az hivatkozás Istenre annak igazolására, hogy kijelentéseink a valóságnak megfelelve, tudomásunk, kijelentéseink, vallomásaink és a tényleges igaz, a valóság közt — minden kétség, értelembeli fenntartás kirekesztésével — a legkisebb eltérés sincsen. Más szóval az eskü igazolás amellett, hogy erős szent elhatározásunk megtartani mindazt és betölteni, teljesíteni, amit kijelentettünk és aszerint és úgy eljárni, cselekedni, amint ezt eskü alatt és mellett megígérj ük.

Az eskü s a vele való élés emberi erkölcsi természetünk s hivatásunk mellett fényes tanúbizonyság is. Nyilván hirdeti. hogy szabad elhatározásból, teljesen szabad akaratból ilyen vagy amolyan irányt követhetünk. Bizonyítja, hogy arra, mikép jobbra vagy balra indulva (vagyis eskünkkel egyező, vagy ellentétes úton) járjunk-e — tiszta képességgel vagyunk Istentől megáldva.