Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Klekner Lajos: Az esküről és jelentőségéről
440 DR. KLEKNER ALAJOS. A praetori jog is annyira respektálta az esküt, hogy az ezzel járó ügyletek megtámadását az esküvő in integrum restitutiója megtagadásával meg nem engedte. Az ünnepélyes esküt a rómaiaknál mindenkor Hercules oltáránál, tehát a templomban tették. Cicero az esküről és az esküdtekről írván, ezeket mondja : »Vir bonus neque contra rempublicam neque contra imsiurandum ac fidem amici causa fecerit ne si iudex quidem erit de ipso amico ; ponit enim personam amici quum induit iudicis ; quum vero iurato sententia dicenda sit, meminerit deum se adhibere testem«. Az esküt, a hitet itt a hazaszeretettel párhuzamba helyezettnek, csaknem azzal azonosítottnak szemléljük. A Codex Instinianaeus az esküvel erősített egyezség meg nem tartását infamiával büntette és azzal, hogy az esküjét meg nem tartó fél elvesztette az egyezségből általa remélhetett hasznot. Ez a deferentia az esküvel szemben a vallásnak a köz- társasági időkben való hanyatlásával csökkenésnek indult. Alább is száll mindenütt, hol a valláserkölcsi felfogás lazul és hol az ebből a felfogásból eredő postatulumok tekintélyök- ben megfogyatkoznak. Az anyaszentegyház a kánoni jogban a XH-táblás törvény szentesítette eskühatást megerősítette. I. Erigyes német római birodalmi császár a Corpus Jurisba fölvett intézkedése az esküvel pecsételt jogügyleteket érvényökben megtámadhatatlanokul foglalta egybe. így volt ez hazánkban is az egyházi bíróságoknak valláserkölcsi ügyekben való illetékessége egész ideje alatt. Minél tökéletlenebb a felfogás az érzékieknek az érzék-, a természet fölöttiekkel való kapcsolatos összefüggése iránt, annál könnyebben fordulhat elő eskü és annál többször visszaélhetni vele. A rómaiak és a pogány németek kivált igazságszolgáltatásuk körében alig tudtak eskü nélkül végezni valamit.
