Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Klekner Lajos: Az esküről és jelentőségéről

AZ ESKÜRŐL ÉS JELENTŐSÉGÉRŐL.

441

A könnyelmű eskü ellen szól az Istenember intése. (Ne ^esküdjetek stb.) A szentatyák is óva intenek az esküvel való meggondolatlan elbánás káros következményeire.

Hamis az eskü akkor, mikor az esküvő jobb lelkiismerete ellenére esküszik, mikor öntudata ellenmondásba jő azzal, aminek igazságát erősíteni merte.

Hitszegés pedig az eskü alatt tett Ígéretek szántszándékos meg nem tartása, elhanyagolt teljesítése.

Művelt népek mindezt a legundokabb bűnnek tartották.

A rómaiaknál a becsületcsökkenés legnagyobb fokát vonta magára a hamis esküvő.

Törvényeink is becstelenséggel sújtották a hamis esküt és a hitszegést, mely tágabb értelemben méltán a hamis eskü fogalma alá vonható.

Katholikus kereszténynek hiténél és ezzel kapcsolatos egyes szent tárgyaknál becsesebb, nagyobb kincse nincs. Innét az ünnepies hivatkozás Istenre, a szűz Máriára, a szentekre. Innét a nagy tisztelet a szent kereszt (a feszület) az evangeliumos könyv, a szentképek iránt.

A társadalmi s polgári érintkezések külön-kiilön csoportjánál való nyomozása helyett amaz eseteknek és pontoknak, melyekre vonatkozólag az eskü mint az erkölcsösség s a lelkiismeret buzdítója, őre, ellenőrzője fontos szerepkörrel bír, engedtessék meg itt beérnem az eskü különböző fajainak csak rövid lajstromos megnevezésével.

Az eskü — a tudományos felosztás szerint — egyszerű vagy ünnepélyes. (Juramentum simplex. Juramentum solenne.)

Az eskü továbbá erősítő, állító. (Juramentum assertorium. Affirmatio religiosa.)

Igenleges vagy nemleges. (Juramentum positivum. Juramentum negativum.)

ígérő. Juramentum promissorium. Ilyen a papi hódolati. Ilyen volt a hűbéri, a lovageskű. Ilyen a királyi, a katonai, a polgári tisztviselői, a házassági s a valaminek megvalósítására vagy elhagyására, mellőzésére vonatkozó. (Positivum, negativum — ez értelemben.)

Hittadományi Folyóirat. 1912.

29