Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Klekner Lajos: Az esküről és jelentőségéről

AZ ESKÜRŐL ÉS JELENTŐSÉGÉRŐL.

437

az ember paradicsomi létét puszta fictiónak! Hiszem, hogy a parancs megszegésével fajult el. Az eredendő bűnnél fogva rosszra való hajlandóságában teljesen megromlott. Ezt az özönvízzel való büntetés is igazolja. Az emberek gonoszsága tartott a megváltásig. Sőt, fájdalom ! tart bíz az tovább is. Fennvan és terjed most is azoknál, kik Istentől elfordulva élnek.

Ez a hitem az ember erkölcsi természetének ebben rejlő méltóságának is leginkább megfelel.

Magasztos eszmék, melyek következményeikben áldásosak, üdvösek, boldogítók, ha illúziók, önámítások lennének is, bizonyára többet érnek, mint tudományosnak vitatott tételek, amelyeket igazságokul hirdetnek, de melyekből az emberiségre csak elaljasodás, csak romlás, csak pusztulás és minden jólétnek csak csődje származik.

Az Isten az embert erkölcsi, más szóval társas természettel s megfelelő tulajdonságokkal áldotta meg. Már létezése, születése társulás eredménye. Mihelyt világra jött, mások segítésére, támogatására szorul. Ennek a támogatásnak érvényesítése a családban az erkölcsi hivatás első feladata. E feladatot a jogi törvényalkotás aztán a kényszeríthető kötelesség köntösével ruházza fel.

Még terjedtebb arányban előtérbe nyomul az ember erkölcsi feladata a családok egyesülése folytán előálló egyletek, társadalmak, államok köreiben.

Ezeket az egyesüléseket nyilvánvaló szükség, nagyobb biztonság, belátott célszerűség, kölcsönös nagyobb előnyök megalapítása, szilárdítása szüli. Nem szólva az együvé- tartozóságról, mely az egyesült családok közös nyelve, vallása, múltja, közös jó- vagy balsorsban való osztozkodásuk,, szóval történetök által köztük a leghathatósabb kapocs. (Nemzeti öntudat, nemzeti közérzés, nemzeti szellem.)

A kölcsönösségnek ezekben a társulatokban minden egyesnél a többivel szemben nyíltságban, egyenességben, igazszívűségben, igazságban, hűségben, mindent egybefoglalva, jóakaratban, szeretetben, jellemben kell (kellene legalább) megnyilvánulni.