Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
22 DR. WERDENICH ENDRE. természetnek bizonyos létmódja, amellyel az állag mint kikerekített, körülhatárolt (terminált) természet lép fel ; amellyel a lény állagi létében annyira szembehelyeződik más állagokkal, annyira körülirt önállóságban jelentkezik, hogy az a bizonyos konkrét állag az ő állagi elkülönültségében és önállóságában más lényekkel szemben többet egyáltalában nem nyerhet. Azt mondjuk : állagi elkülönültségében és önállóságában, s nem : metafizikai tökéletességében, vagy pedig járuléki önállóságában. Az alanyiét, amelyet értelmes lényekben szeméh’]étnek (personalitas) is nevezünk, nem jelenti egyszersmind a metafizikai tökéletességnek is a netovábbját. A porszem, mint önálló állag, alany (suppositum), de azért metafizikai tökéletességében nagyon is alatta áll az elvált emberi léleknek, amely — mint önállótlan, nem teljes állag — nem lehet alany. Az élő bogár alany marad akkor is, amikor járulékilag önállótlanná válik, pl. enyves tárgyhoz szorosan hozzátapad, azzal elválhatatlanul össze- füződik. Valamennyi scholastikus helyett elég legyen ide jegyeznem sz. Tamásnak tanítását az alanylétről, még pedig úgy, ahogy azt Cajetanus bíboros az ő kommentárjában értelmezi, mivelhogy a közvélemény általában az angyali Mester leghívebb magyarázójának Cajetanust tartja. »Substantia pro substantia prima — azaz : az állag mint alany, suppositum, hypostasis — est res, cui debetur talis modus essendi, quem circumloquimur per esse per se separatim, ita quod repugnet ei esse in alio, ut in quod, sive ut quo, in quod, sive ut pars, aut quasi pars in toto.« Majd hozzáteszi a következőket : »Personalitas est terminus ultimus, ac ut sic purus naturae substantiae«. Azt mondja : terminus substantiae, quia »naturam personari est naturam terminari et personare est terminare naturam«. Terminus ultimus, mivel ezentúl »natura non est terminabilis ultra, nisi forte extensive, non ex parte sui, sed ex omnipotentia alterius potentis etiam seipsum terminum illius efficere, ut superius dictum est, si una natura assumeretur a duabus personis divinis«. Terminus, ut sic purus. Ami azt jelenti, hogy »terminare nullam dicit causalitatem ... ita quod
