Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Babura László: A Logos-tan és sz. János evangéliuma

430

DR. BÁBURA LÁSZLÓ

JD) A Memra-tan.

Az alexandriai és nevezetesen Philo-féle bölcselet palesz- tinai utánzatát vagy kiadását látják némelyek a Memra - tanban, mellyel az I. kér. századbeli Targumokban, nevezetesen Onkelos és Jonathan hen Uziel Targu injai ban találkozunk.1 A Memra név a Szentírásból van véve, melyben Isten szava dabar, dibbur, maamar vagy az aramai memra- val jeleztetik; görögül h'r/og vagy ó//m« és jelenti általában Istennek, szavát, beszédét a pátriárkákhoz vagy prófétákhoz.2 A zsoltárokban Isten mindenható, teremtő szavát jelenti,3 míg végre a bölcseség-könyvekben bizonyos költői személyesítésben olvasható.4 Philo ez elemekből alkotta meg az ő Logos-tanát a görög bölcselet szellemében. Lehet, hogy az ő példájára jártak el a palesztinai szentírásmagya- rázók, midőn ugyanazon elemekből megalkották az ő Memra- tanukat. Kétségtelenül megérzik ezen az alexandriai vagy mondjuk Philo-féle rendszer hatása főleg abban, hogy szorgosan kerülnek minden anthropomorphismust és azért, ahol Isten cselekvőleg lép fel, mindig Memra-Jahvé-t említenek. Ez a Memra oltalmazza Noét a bárkában,5 Hagar fiát a pusztában.6 A Memra az, ki az emberek imáját meghallgatja vagy meg nem hallgatja,7 ő az isteni kinyilatkoztatás közvetítője a választott néppel szemben,8 ő ennek segítője és megváltója az egyiptomi fogságból;9 a Memra küldi a prófétákat,10 de ugyancsak a Memra bünteti a hűtlen Israeli.11

1 Schürer : Gesoh. des jüd. Volkes. III. 710. — Langen : Das J udentlium in Palaestina zur Zeit Christi. Freiburg. 1866. 274. 1.

2 I. Móz. 15, 1. — IV. Móz. 12, 6. — Iz. 2, 1. — Jerem. 1, 4. stb.

3 Zsolt. 32, 6, 9. — 147, 18. — 118, 89.

4 Bölcs. 16, 12. — 18, 14.

5 I. Móz. 7, 16.

6 I. Móz. 21, 20.

7 I. Kir. 28, 15.

8 V. Móz. 4, 33.

9 II. Móz. 3, 12. — 4, 12.

10 Iz. 6, 8.

11 Iz. 8, 14.