Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről

az Állag és személy mibenlétéről.

Felolvastatott az Aquinói-Szent-Tamás-Társaság 1911. december 20-ikán tartott ülésében.

vatikáni zsinat a hit, a kinyilatkoztatás és az ész kölcsönös viszonyáról szólva, a többi között azt mondja, hogy az ész és a hit egymást segítik és megvilágítják. A helyes módszerrel dolgozó ész megbizonyítja a hitnek alapigazságait és a hit által megvilágítva ez utóbbinak tételeit rendszeres tudománnyá fűzi ; a hit pedig viszont az észt megóvja a tévedéstől és azt sokféle ismerettel gazdagítja.1 Azon kérdések közé, amelyek terén a hit a kutató észt eligazítja sa bölcselkedés helyes útjára tereli, soroljuk a jelen értekezés tárgyául választott kérdést is. Miben áll az alanyiét; mi teszi, alkotja annak a létmódnak a valóságát, tartalmát, amelyet alanylétnek (suppositalitas, subsistentia) nevezünk ? Az alanyiét továbbá valóságtöbbletet képvisel-e azon a természeten, amely e létmóddal alanyként létezik és működik ? Ezek ama részletkérdések, amelyekkel foglalkozni akarunk.

*

A keresztény bölcselet művelői között az alanylétet illetőleg nincsen eltérés mindaddig, amíg az alanylétnek általában vett meghatározását vagy körülírását adják. Általában elfogadott tétel, hogy az alanyiét az állagnak,

1 Sess. III. cap. 4. de fide et ratione.