Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Babura László: A Logos-tan és sz. János evangéliuma
420 DR. BÁBURA LÁSZLÓ. nyeit mintegy kezében tartja, m kicsinyt és nagyot« egyaránt »és egyenlőképen van neki gondja mindenekre«,x s ép ezáltal maradnak is fenn. Hogy a Bölcseség könyve nem tanít pantheismust, abból is világos, hogy 1, 4. szerint m gonoszt akaró lélekbe a bölcseség nem megyen be és nem lakik a bűnök alá vetett testben.« Míg ellenben a stoicismus Logosa nem tesz különbséget jó és rossz között, hanem mindenben bennfoglaltatik s annak alkotórészét képezi, maga is anyagi lévén. Ez lényeges különbség, mert a stoicismusban a Logos a létező • dolgoknak egy alkotórésze, az isteni bölcseség ellenben azoknak fenntartó eleme ; ott a Logos bennrejlő fizikai erő, itt a tárgyakon kívül és fölött álló, szellemi erő. Nem puszta szavak teszik a tant, hanem azoknak értelme. Szavakat igenis kölcsönzött a szent író a bölcselettől, mert ennek népszerűsítésével közhasználatba mentek volt át; ilyenek az említetteken kívül a nevvya voggóv : értelmes szellem (7, 32.), nvevua cfikav&oioTtov :'emberszerető (7, 23.), áaógooia : kifolyás (7, 25.) Ámde e kölcsönzött szavakkal egészen más tant fejez ki, mint a bölcseleti iskolák. () is e tekintetben korának gyermeke, annak a kornak gyermeke, melyben a zsidó partikulárizmus már korántsem volt oly szigorú, mint régente. A diasporának nemzeti nagylétük szempontjából szomorú ténye a választófalakat sokban teljesen ledöntötte. E ténnyel okvetetlenül számolnunk kell, ha igazságosan akarunk ítélni. Másrészt azonban azt sem lehet tagadni, hogy a zsidóság a diasporában is hű maradt őseinek hitéhez. Ha akadtak is hitehagyók, ha általában engedtek is a törvény eredeti szigorából és sokban alkalmazkodtak a hellenista kultúrához, »de vallási sajátosságukat egészben mégis bámulatraméltó szív ossággal megtartották.«1 2 Ily történeti keretbe kell állítanunk a Bölcseség könyvét, hogy jól megértsük. Szerzője az ótestamentumi kinyilatkoztatás talaján áll, de korának nyelvén beszél, ép úgy, mint ahogyan sz. Pál az evangéliumot hirdeti, de kivált lelkipásztori levelei1 Bölcs. 6, 8. 2 Schürer : Geseh. d. jüd. Volkes. Leipzig. 1009. III. 135.
