Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Babura László: A Logos-tan és sz. János evangéliuma
418 DR. BÁBURA LÁSZLÓ. losban előforduló avroxodrujg és a Bölcseség könyvében olvasható navTOX.oáTUjq — mindenható — között oly magyarázattal, hogy az ótestamentumi monotheismusban nevelkedett író egyszerűen rmvTOXodrutg-t tett avroxgarughelyébe. Az ilyen vélekedések nagyon is elárulják az annyira sürgetett Voraussetzungslosigkeit hiányát és semmi tudományos értékkel nem bírnak. Ugyanez áll a Kratylos ovSevl ysiuyyévov — semmivel össze nem keverve — és a Bölcseség könyvének oi>8év ta-iuattutvov — semmi tisztátalan — kifejezéseinek általa adott magyarázatáról, mely szerint utóbbi a szentírási szerzőnek akaratlan leírási hibája vagy akara- tosan eszközölt csekély változtatása. Mert luuívw : polluo, inquino teljesen más, mint yíyyvvyt : misceo. Továbbá, ha a szent író a bölcseségről ugyanott mondja, hogy az »Isten fényességének tiszta kifolyása«, jól mondhatta azt is, hogy »semmi tisztátalan nem fér hozzája«, mert hisz’ utóbbi csak bővebb kifejtése előbbinek.1 Végre abban sem szerencsésebb Pfleiderer, ha a szent írónak Platótól való függésének bizonyítékául a Bölcseség könyvében sűrűn előforduló szójátékokra hivatkozik. Mert a Kratylosban nem szójátékok, hanem szómagyarázatok fordulnak elő sűrűén, míg a Bölcseség könyvében egyetlen egy szómagyarázat sem fordul elő. Jól mondja Heinisch összefoglalásában : »Nem bizonyítható be, hogy a szent szerző Platót tanulmányozta volna, legkevésbbé, hogy Kratylosával behatóan foglalkozott volna.2 Ugyanezt kell mondanunk Heinze azon vádjára, miszerint a Bölcseség könyvének szerzője a stoicismus hatása alatt bizonyos fokú pantheismust tanít,3 midőn azt mondja: Az Űr Lelke betölti a föld kerekségét és aki mindeneket összetart, annál vagyon a szó értelme.* A görög szerint : tó ovveyov rá Tiávra yviüaiv t'/ei yojvijg : a mindenséget összetartó tudomással bir (minden) beszédről. Továbbá azt mondja a bölcseségről, hogy az »elhat mindenüvé az ő tisztaságánál ■ 1 Bölcs. 7, 25. 2 Heinisch i. m. 40. 1. 3 Heinze : Die Lehre vom Logos. Oldenburg. 1872. 195. 1. 1 Bölcs. 1, 7.
