Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Pataky Arnold: A »pusztulás utálatossága« Dániel könyvében
20 DR. PATAKY ARNOLD. éri utol az isteni büntetés, melyet a Makkabeusok mindkét könyve (I. 6, 1—16 ; II. 1, 13—16. és 9. f.) részletesen leírt. A 12. fejezet már egészen eschatologikus jellegű.1 Ha szigorúan szem előtt tartjuk a hermeneutika szabályait a contextusra nézve, azon következtetésre kell jutnunk, hogy a tárgyalt fejezetek történelmi háttere Antiochus Epiphanes korával véget ér. A tartalomban állandó emelkedést látunk. A 7. fejezet általánosságban írja le a világbirodalmak egymásutánját, melyek után a szentek uralma fog következni. A 8. fejezet már világosabban beszél a perzsa és görög birodalom harcairól, majd arról a kis szarvról, mely leghevesebben harcol Isten intézményei ellen, melyről a 7. fejezet csak röviden emlékezett meg. A 9. fejezetben a próféta a szabadulásért esedezik, és Gábriel angyal kijelenti, hogy lesz szabadulás, de csak nagy megpróbáltatások után. Végre a 10. fejezet bevezetése után a 11. fejezet egész részletességei írja le Egyiptom és Szíria hadjáratait és Antiochus Epiphanes korát, de ezen kornak a zsidókat legjobban érdeklő és legfontosabb eseményeiről, a Makkabeusok szabadságharcáról mélységesen hallgat, holott addig sokkal kisebb jelentőségű dolgokat igen részletesen leírt. Ez képezi Dániel könyvének a kulcsát, a »terminus ad quem«-et. A kérdéses fejezetnek vége apokalyptikus vonásokkal írja le Antiochus Epiphanes végét, a 12. fejezet pedig ismét egész általánosságban a szabadulás gondolatával foglalkozik. Nagyvárad. Dr. Pataky Arnold. 1 L. a megelőző §-ban. (Vége következik.)
