Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Prohászka Ottokár: A lényegismeret Bergson tanában s a régi filozofiában
A 1.ÉNYEGISMERET BERGSON TANÁBAN S A RÉGI FILOZÓFIÁBAN. 409 élló, sajátságos tartalma a mi értelmi ismeretünknek ? De ki fogja ezt eldönteni ? Lesznek ugyanis, kik azt mondják, hogy az értelmi ismeretnek van különálló tartalma, mások pedig, s oda tartoznak a nominalisták, az energetikusok, a pragmatisták, a philosophic d’action hívei, azt fogják mondani, hogy nincs különálló tartalma s ezekkel szemben úgy látszik, hiába csiszoljuk ki régi argumentumainkat s hiába fenjük élesre érveinket. Van azonban ezekkel szemben is célravezető eljárásunk s ez abban áll, hogy épen az akcióból s a fejlődésből, melynek hullámai végiggördülnek a valóságon s a növény- s az állatvilágon s folytatódnak a szellemi kultúra világában, emelhetjük ki azt az érvet, melynél fogva a mi értelmi ismeretünknek az érzéklésnél különb, sőt egészen új tartalmat vindikálunk. Ez a mi értelmi ismeretünk u. L, melyet Bergson csak »morcellage utilituire«-nek hív, annak a világakciónak bizonyára megfelelő s magát az akciót jellemző eszköze. Az akcióról tehát következtethetünk az ismeretre. Már pedig ez az akció, mely maga a természeti fejlődés, óriási különbséget tüntet föl az állati s emberi élet folyama közt s új világokat nyit az életnek az emberi kultúrában. Ennek az új fejlődésnek, ezeknek az új világoknak kulcsa pedig a fogalom. Igaz, hogy a konkrét, masszív, színes létet a maga egyediségében nem fogja meg igaz, hogy absztrakt és általános : de annyi bizonyos, hogy ép e fogalmi ismeret miatt van más értelme a világnak Jbennem, mint az állatban s ép attól a fogalmi ismerettől értem meg én a világot úgy, hogy meghódíthatom s ugyancsak annak a fogalmi ismeretnek hiányától merül el az állat a világban mint egyszerű objektum, mint egy darabja a világnak s nem emelkedik ki belőle. A fogalom tehát tényleg az a kulcs, melylyel benyithatunk új világok valóságába. Ne mondjuk, hogy kevés és silány, mikor ily új világok megnyitója s ily új akciónak hordozója. Igaz, hogy elvonatkozik a konkrét meghatározásoktól, anyagtól s tömegtől; de megragadja a részek fölött az egészet s így az egésznek, az egységesnek képlete s az alkotó vonások közt való összefüggésnek a megragadása lesz. Azért aztán a be nyit ás is, a behaHittudományi Folyóirat. 1912. 27
