Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Prohászka Ottokár: A lényegismeret Bergson tanában s a régi filozofiában
406 DR. PROHÁSZKA OTTOKAR. sugárzása által más vegytani elemek keletkezését láttatják s még többnek keletkezését sejtetik meg velünk. Az uránium, rádium, helium különálló elemek s ezek egymásból valók, aszerint, amint több, kevesebb az energiakészletük. Ezeknek az elemeknek az energia kisugárzása folytán egymásból való keletkezése azt a gondolatot veti föl, hátha az egész világot, az elemeket, a testeket az ősanyag energiabomlásából lehet kimagyarázni ; hátha a testeket mind csak nagy folyam vagy mondjuk sok terraszon végig zúgó, új meg új vízesések, azaz hogy energia-katarakták alkotják ? E folyamban, ez energia-esésben természetesen minden a mozgástól, az energiától függ, az állítja létbe az uránt s utána a rádiumot s héliumot s az energia további bomlásában talán az aranyat, az ezüstöt, az ólmot. Ha a rádió-aktivitás révén a testeket egy ősi, óriási energiájú anyagnak energiabomlásából magyaráznék ; ha az elemeket bomlási produktumoknak néznők, akkor tényleg az energia különböző foka s a rezgések és kisugárzások sajátossága és mértéke volna a testi tulajdonságoknak első meghatározó eleme. A testek bomlása más és más testeket adna ; az átmeneteket pedig az energia folyama határozná meg. Szívesen elismerjük e teória nagyszerűségét ; elismerjük, hogy hzikai s kémiai tekintetben fölséges kiáltásokat nyújt a kutatásnak s nagy befolyással lesz a világkép elváltozására ; de metafizikai tekintetben nem képesít s nem jogosít föl arra az ugrásra, melyet Bergson vagy Ostwald csinál, hogy a valóságot a mozgással vagy a ki nem terjedt s levegőben pörgő energiával azonosítsuk. A vizet attól, hogy sokat esik, hogy sok kataraktán zúg végig, el nem tüntethetjük : hasonlóképen az energiák kataraktáitól s a mozgások örvényeitől nem szűnik meg, nem tűnik el maga az a valóság, mely mozog, mely örvényezik s mely az energiát megfogja vagy túlad rajta s ugyancsak nem szűnnek meg magát ezt a valóságot jellemző különbségek és sajátságok ; csakhogy úgy látszik, a minimumra szállnak le. Aristoteles a dolgokat szubstan- ciális meghatározásokkal gondolta el, a vasat a vasnak formája, az aranyat az aranynak formája alkotja ; ez a forma
