Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Prohászka Ottokár: A lényegismeret Bergson tanában s a régi filozofiában
A LÉNYEGISMERET BERGSON TANÁBAN S A RÉGI FILOZÓFIÁBAN. 403 valóságot fogjak meg ? ! Ha ennek a gondolati kényszernek nem kell hódolnom, akkor nincs szükségem a realitásra mozgási kiadásban sem, mert ott úgy sem állhatok meg. Ebbe az általunk fölfogott »ró tL ijv elvai« valóságba van belekapcsolva a mi egész ismeretünk. Akár a fogalmat, akár az ítéletet tekintjük, mindkettőnek tárgya ez az »esse«. A fogalom reprezentálni akar valamit mint objektiv tartalmat s jóllehet a konkrét valóságot a maga sajátos, individuális mivoltában nem adja, de adja általános' vonásokban mint meghatározott tétel. Az ismeret, akár fogalom, akár képzet legyen, jelent valamit mint objektív tartalmat s minden ismerő tehetségünkkel magát a valóságot akarjuk valahogy megfogni. Minden ismeret, minden fogalom és képzet egyszersmind, sőt első sorban a mi pszikológiánk adata, a mi tevékenységünk s annak valamiféle állandó s visszaidézhető kifejezése. Mi látjuk a dolgokat színeseknek, tapintjuk érdekeseknek vagy simáknak, érezzük nehezeknek vagy könnyűknek ; ez mind pszichológiai adat ; de a logika nem ezt a pszichikai történést nézi, hanem a valót tekinti, azt, hogy mi az objektiv tartalma az ismeretnek. Azt kérdi, hogy mi az, quid est ? a quidditas az ő tárgya. Még feltűnőbb ez az ítéletben, mert minden ítélet, akár tagad, akár állít, annak az objektiv valónak a megfogására s valamelyes kimérésére van beállítva. Konstrukciója is kifejezi ezt, mert lényege az »est« szócska, mely jelzi a tendenciát az objektiv valóságban. ítéleteinkben kifejezésre jut ismeretünk tendenciája ; ez nem egyéb, mint az önmagában konstituált valóság megragadása. Nem a pszichológiai saját- lagosság, nem a pszichológiai keret és színezés, hanem az objektiv rendbe való belekapcsolódás, a valóságra való visszahatás a fő, mely az ítéletben legtudatosabb kifejezését találja meg. Ennek a valóságnak fölismerésére s nem a látszatnak, vagy a pszichológiai történetnek észrevevésére vagyunk mi beállítva. Mi a látszaton át akarunk törni s anélkül, hogy a pszichológiai történést, mely későbbi reflexiók tárgya lehet, kutatnók, közvetlen tendenciánk mindig az, hogy a valóságot megragadjuk. Maga a pszikológiai törté-
