Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Prohászka Ottokár: A lényegismeret Bergson tanában s a régi filozofiában
398 UR. TROHÁSZKA OTTOKÁR. összefoglalva mindazt, amit eddig a bergsoni filozófia ismertetésére mondtam, úgy jellemezhetem irányát, hogy az teljes szakítást jelent a köztudat s a metafizika hagyományos nézeteivel ; tagadja a kiterjedt valóságot : tagadja az önmagában különféleképen konstituált valóság fölismerését ; tagadja az értelmi ismeret objektív tartalmát, nevezetesen pedig sehol sem akad rá arra, amit »immobile«-nek nevez ő s amit lényegnek s szubstanoiának nevezünk mi. Méltán kérddzziik már most, hogy mily alapon, mily érveknek, mily új fölismeréseknek világosságánál teszi ezt ? Ez az új világosság nála először egy darab tagadás, mert szerinte nem lehet azt látni, amit eddig annyian láttak ; azután egy darab állítás, hogy a valóságot úgy kell nézni, amint azt ő nézi. Nem lehet az immobile-t látni értelmi fogalmakkal; érzékeinkkel pedig csak a mobile-t, a mouve- ment-t látni. Már most nyujt-e nekünk Bergson valami új beállítást, valami új eligazítást, hogy tényleg így lássunk ? Kezdjük azon, hogy Bergson szerint érzékeinkkel csak mozgást s változást látunk, »cet océan d’images, dans lequel nous sommes plongés«. E célból mindent lehetőleg röpke benyomássá varázsol át, hogy elemelhesse észrevételeinket a mozdulatlan »esse«, a »merev« valóság alapjairól. Körülöttünk az egész világ mozivá változik, melyben minden forog, mozog, hullámzik s a leírásokból könnyen feledjük ezeknek az érzékléseknek is állandó s törvényszerűen visszatérő jellegét. Igaz ugyanis, hogy a világban folytonosan más és más benyomásokat veszünk, de a folytonosságban is a benyomások térhez vannak kötve. Ugyanerről a térről, hová vissza-visszatérünk akár évek múlva is s ugyanarról a dologról ugyanazokat a meghatározott benyomásokat vesszük, még pedig úgy a látás, mint a tapintás révén. Erről a falról s képről, mely előtt állok, erről az asztalról, melyen írok, ugyanazokat a benyomásokat veszem ma, melyeket évek előtt vettem, úgy hogy azt kell gondolnom, hogy azok a benyomások ahhoz a helyhez s ahhoz a felülethez vannak kötve, még pedig évszámra. Eszerint a »perpetuelle mobi- lité«-hez nagy adag »immobilité« is fűződik. Van akció, van
