Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Irodalmi értesítő

192

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

getlenségét vitatja. A művészinek az erkölcsitől való teljes függetlenítésében egyébiránt a szociálizmus csak a liberalizmus rég kitaposott nyomdokait követi.

Jóleső ellentéte ezeknek a föltétien elválasztást, szeparációd, más szóval »aéthismus-t hirdető műveknek a tudós kapucinus atyának nemrég megjelent pompás könyve, melynek ezennel némi vázlatos ismertetésébe bocsátkozunk. Ö a »teleoéthismus« híve, mely szerint az ethikai és esztétikai értékek ugyan nem esnek össze, egymástól tehát határozottan különböznek, de, amennyiben minden világ-érték Istentől függ, minden érték, legyen az ethikai vagy esztétikai, végeredményben alája van vetve az általános világcélnak : az ember fölemelésének Istenhez, teremtőjéhez. Szerző ehhez a végeredményhez vagy következtetéshez szorgalmas, rendszeres és lebilincselő fejezetek fonalán vezeti el az olvasót. Könyve két főrészre oszlik. Az első főrészben (1—85. lap) rendszeresen tárgyalja az ethikai és esztétikai értékeket; az iskolás bölcselet szellemében fejtegeti az erkölcsiség és az erkölcsi törvény fogalmát; a »szép« lélektanát, válfajait, a művészet lélektanát, a művészeti szépet és a szépművészetek mibenlétét.

A szépet a klasszikus ókor nagy gondolkodói és sz. Tamás nyomán, ellentétben Jungmannal, a megismerő tehetség hatáskörébe utalja, elemeit annak tulajdonságaiból határozza meg. A szépség : splendor veri. A jó ezzel ellentétben a törekvőképességnek képezi tárgyát s a cél természetével bir. Azért a művészetnek szorosabb és bensőbb a kapcsolata az igazsággal, mint a jósággal. Érdekes megfigyelni a régi, a klasszikus és a középkori esztétika megegyezését a modern esztétika kiválóbb képviselőivel ezen a téren, a művészet mibenlétének meghatározásánál. Aristoteles szerint, kit sz. Tamás nyomon követ, az az igazság, melyet a művészi kompozíciótól megkövetelhetünk, nem egyéb, mint a valószínűség. Böcklin is azt tanítja : Man darf absolut nichts Unwahrscheinliches machen. Münzer így ír : Nicht die Wirklichkeit soll die Kunst zum zweitenmal lebendig machen, sondern aus dem Möglichen und Wahr-