Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Irodalmi értesítő

-scheinlichen eine neue ideale Welt bilden. Kant szerint : Eine Naturschönheit ist ein schönes Ding, die Kunstschönheit ist eine schöne Vorstellung von einem Dinge. Goethe szerint : a művészet a dolgok lényegén alapszik. Der Künstler soll das innerste Wesen der Natur erfassen, und Werke schaffen, welche wohl die höchste Wahrheit, aber nicht die Wirklichkeit im Kleinen bieten.

Miután szerző nagy irodalmi apparátussal megírt könyve első főrészében külön tárgyalta az erkölcsi és széptani értékeket, a második főrészben »Wechselbeziehung der ethischen und ästhetischen Werte« szól ezeknek egymáshoz való viszonyáról. A Schönheit und Güte c. fejezetben kimutatja, bőgj’ minden igaz szépségben van jóság, van erkölcsi érték, többféle is ; viszont a Schönheit und Sittlichkeit fejezet arról győz meg, hogy az erkölcsi jó gazdag esztétikai értékekben, az erkölcsi rossz ellenben, mint ilyen, sohasem lehet szép, sőt még, hogy úgy mondjuk, tisztán fizikai szépségének élvezetét is megrontja erkölcsi rosszasága. Itt szemben áll némely modern esztétikusok azon állításával, hogy némely erkölcsileg rossz cselekedeteknek, mint pl. az öngyilkosságnak nagy esztétikai értékük van. A Kunstschönheit und Güte fejezet kimutatja, hogy valamely műalkotás jósága ugyan azon fordul meg, hogy mikép állít elé valamit, nem, hogy mit állít elé : de egyenlő jóságú kivitel mellett mégis sokkal több szépség áradhat egy kiválóbb tárgyú alkotásból, mint egy alsóbbrendűből. Még Muther is elismeri : »man wird jederzeit bei gleichem Verdienste der Ausführung »die Kreuzabnahme« Böcklins höher stellen, als einen Defreggerschen »Salontiroler«. Szebben mondja Schnorr : »Ich weiss wohl, dass es am Ende doch entscheidend ist, wie man eine Sache macht, nicht was man macht. Und sollte es die Geschicklichkeit sein, einen Schafpelz vortrefflich darzustellen, ich ehre sie. Nur das verdenke man mir nicht, wenn ich in meinem Gebiet meinen Standpunkt behaupte und den Schafpelz nicht anerkenne als das goldene Vliess der Kunst, als jenes höchste Ziel und Kleinod, nach welchem die Argonauten der Kunst, die erwählten Helden ihr Leben lang steuern sollten«.

IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 193

Hittudományi Folyóirat. 1912.

13